Miért lett ilyen anyu? Mit csináljak, ha beteg vagyok?

Huszonéves, beteg lány vagyok. Világéletemben sokat betegeskedtem, azaz könnyebben lettem lázas, mint mások, hamarabb fáztam meg, tovább is tartott, és hamar vissza is estem. Kikezeltek egy csípőficamból, számos gyerekbetegségből, aztán 20 évesen fulladással vitt el a rohammentő, légcsőtükröztek, gyomor-végbél-vastagbéltükrözésem is volt (szerencsére ezek negatívak). Később hipofízis adenomám lett, arra kezelnek, nem bírom szedni a gyógyszert, olyan vagyok tőle, mint aki beivott, folyik a tejem, gyulladt a mellem, visszatérő nőgyógyászati gyulladásom van, cisztát vettek ki, most pl ülni alig tudok, 1 éve ilyenkor és most is epehólyaggyulladásom lett, apró kövekkel...stb. Leírni is sok. El vagyok keseredve, mert tényleg nagyon elég már a betegségekből, de nem tehetek róla. Mindenki úgy ismer, hogy az, aki "örökké beteg", pedig kívülről nem is látszik rajtam semmi, nem nyavalygok, csak örökké orvoshoz járok, hol ilyenhez, hol olyanhoz, egyik nap koponya MR, másik nap UH, harmadik nap nőgyógyász, ezek kontrollja, vérvétel, aztán lezsibbad a fél oldalam, és kezdődik minden elölről.

Anyu eddig aggódott, a fél élete aggódásban telt miattam. De tegnap, ahogy elmeséltem, hogy mi volt az éppen aktuális vizsgálaton, kiabálni kezdett a telefonba, hogy én mindig beteg vagyok, neki ebből már nagyon elege van, a gyógyszerek is drágák, miért járok ennyi orvoshoz, már nem kéne, miért csinálom ezt. Mondtam neki, hogy le vagyok döbbenve, mert mintha én tehetnék róla, vagy én csinálnám. Mert hogy már nem kellene járnom sehova, mert úgyis mindig találnak valamit, így meg senkinek nem fogok kelleni. Mondtam, hogy ha homokba dugom a fejem, attól még megmaradnak a problémák. Most is pl olyan hüvelygyulladásom van, hogy alig tudok ülni, pedig barátom sincs, sose k.válkodtam, és közös törülközőm sincs senkivel, a higiéniára is ügyelek, de az orvos szerint is gyenge az immunrendszerem. Ezzel egyidőben visszajött az epehólyaggyulladásom, amire szintén nem használtak a gyógyszerek, az újabbak meg kib.szott drágák. Pedig szinte nem is eszek, semmi zsíros, egy nap egyszer eszek, ha eszek egyáltalán. Nem kávézom, nem cigizek, nem iszok alkoholt, mi a jóeget csináljak még? Ma este nagy nehezen felhívott megint anyu, hát már megint csak a kiabálás, veszekedés, hogy nekem nem használ semmi, mit lehet velem tenni. Azt mondtam neki, hogy fordított esetben, ha ő lenne beteg, én aggódnék, nem hogy még őt szidjam, ahogy most ő engem. De csak folytatta tovább a kiabálást már második napja, el kellett tartanom a telefont a fülemtől, végül leraktam neki. Ezzel biztos, hogy magamra vontam most a minimum egy hétig tartó haragját. De mit csináljak? Nekem a legrosszabb, hogy ennyi az egészségem! Most meg még szidnak is érte, mintha valamit elkövettem volna!

Egy alakuló kapcsolatom lehetne, de az az illető is amiatt húzódozik tőlem, hogy nem jó egészségem. Nyilván a hüvelygyulladást nem kötöttem az orrára, de a hip.adenoma és az epehólyaggyulladás elég volt neki ahhoz, hogy ne keressen. Anyu emiatt is szidott engem. Nem tudok mit csinálni. Azt meg nem merem megtenni, hogy eltitkoljam, mert egyrészt egyszer úgyis kiderül, másrészt hiába tudnám jól titkolni, mert nem látszik rajtam semmi, a rosszullétek idejére meg eltűnhetnék, de nem tartom helyesnek ezt a módszert.

Mit csináljak, mondjátok már meg, mert most konkrétan úgy érzem, hogy nem érdemlem meg, hogy éljek, mert az egészségeseknek áll a világ.