Voltatok már a lelki terror áldozatai? (részletek lent)

Tanácsokat/"erőt" tudnátok adni nekem?

A párommal lakom már néhány éve. De félek, hogy depressziós leszek :'(

A barátom dettó olyan, mint amit itt leírtak: [link]

Nagyon megijedtem, amikor ezeket a sorokat olvasgattam, mert azt hittem az én problémám egyedi és nagyon furcsa/rossz érzés volt ezeket olvasni a páromról. Elejétől a végéig igaz ez. De félek lépni, mert nem akarom megbántani, meg "jujj mi lesz vele?" és ilyenek járnak a fejemben, holott ő gyakorlatilag letojja, hogy velem mi van.. utálom ezt, rendesen gyomorgöcsöm van sokszor bizonyos helyzetekben.. Állítólag nem bír nélkülem élni.. De amikor ott vagyok, akkor se csinálunk semmi érdekeset, sokszor összeveszünk apró dolgokon is.. Utálom ezt a helyzetet. Túl lelkis vagyok:(( És most már szomorú is, és nem akarok megkeseredni mellette, mert én egy nagyon vidám nő vagyok/voltam mindig is és mindig ez jár a fejemben, hogy egy életem van, nem akarom elcseszni.. De mégis félek lépni!

(én tudom, hogy mit kellene tennem, tisztán látom a helyzetemet, de arra kéne megoldás, hogyan küzdhetném le a túlérzékenységemet)

Bárki aki volt hasonló helyzetben, és sikerült kilépnie ebből a helyzetből, vagy csak tudnátok erőt/tanácsokat adni, kérlek írjatok privátban 24/L