Voltatok már a lelki terror áldozatai? (részletek lent)

Én voltam ilyen helyzetben.

Az exem is pont ilyen volt, mint a cikkben. Én nagyon sajnáltam, és elhatáoztam, h bármi áron, de bebizonyítom, h bennem megbízhat, én jó leszek hozzá... És nem hagytam el, az első féltékenységi rohamoknál, meg csúnya veszekedéseknél. 3 évig voltunk együtt, amikor megkeményítettem magam, és bevallottam magamnak, hogy ez a ember elmebeteg, maximum orvos tud rajta segíteni, vagy a halál, de én biztosan nem, és lezártam a kapcsolatunkat. Eleinte csak úgy, h azért jóban maradunk, csak nem találkozunk. Ez végülis bevált, de ugye fél évig teljesen egyedül voltam, és mivel lelkileg ronccsá tett azalatt a 3 év alatt (elvette az önbizalmam, meghíztam, depressziós lettem, senkim nem volt, mert minden barátomat elmarta mellőlem). Eddig rendben is volt, viszont fél év múlva összejöttem egy 20ad rangú ismerősével, és teljesen kiborult, mikor megtudta, megfenyegette a páromat, engem pedig még inkább a föld alá alázott, mocskos leveleket írt, nagyon romboló dolgokat. És akkor már a párom erőt adott hozzá, hogy ne vegyem föl a telefont, olvasatlanul kitröljem a leveleit, töröljem mindenféle közösségi portálról... stb. És onnantól kezdve hatalmas teher esett le a szívemről, amióta úgy kezelem, mintha nem is lett volna, vagy nem is ismerném. Lefogytam, nem vagyok depressziós, sokkal magabiztosabb vagyok, és még sorolhatnám, persze ezt a páromnak is köszönhetem.

Szóval én is csak azt tudom mondani, hogy minél előbb vegyél erőt magadon, és szakíts meg vele minden kapcsolatot. MINDENT! Talán majd évek múlva beszélgethettek erről-arról, de most nincs miről. Tényleg ronccsá válsz. Figyeld meg, az 1. pár nap kicsit fáj, de pillanatokon belül jobban leszel mint valaha!