Már nembirom :O adjatok tanácsoot! Családi problémaa!?

Mondanám, hogy örülj, hogy olyan anyukád van, aki figyel rád, törődik veled. Sok lány panaszkodik arra, le se sz.nak itthon, ha 3 napig nem jönnék haza, sem vennék észre. Hát nem sok tapintat szorult anyukádba sem, ha cikizi a külsődet. Jó lenne, ha ő is írna ide, s felvilágosítanánk itt, hogy mi az, hogy tapintatos, barátnő stílusban beszélni egy 16 évessel.

Hogy félt sötétedéskor? Nekem remeg a gyomrom, ha a lányom nincs itthon. Akkor alszom el, ha hajnalban belép az ajtón. Pedig már 25 éves.

Szia!

Beszélj anyuddal!

Az természetes, hogy félt, de az öltözködésbe beleszólnia nem kellene!

Mond el, hogy ez téged zavar és kérd meg, hogy hagyja rád a stílus kiválasztását! Biztos megérti!

Szia!

sztem egyik délután pl holnap ülj le vele beszélgetni és mondd meg neki hogy ez mennyire szarul esik neked...nálam is volt 1 ilyen időszak de hála az égnek elmult...ha gondolod írj privibe és ott még adok tanácsokat..sok sikert!:)

és a lényeg hogy csak nyugodtan és visszafogodtan beszélj vele!!

Kiscsillag!

Ez a nő hordott 9 hónapig a szíve alatt, és kínlódott ki magából. Neki Te vagy az élete értelme. Persze ezt még kis csitriként nem tudod felfogni. (Nyugi, a Te korodban én sem gondoltam bele ilyenekbe)

Egy Anya élete minden pillanatában félti a gyerekét.

Jó, hogy nem akarsz 16 évesen reggel hazamenni...gondolkozz már!!! Kérd meg esetleg, ha estig tart a progid, hogy menjen el eléd, menjetek együtt haza és akkor ő is nyugodt lehet.

Az öltözködésnél viszont SZÉPEN, és TISZTELETTUDÓAN mondd el neki, hogy Te a saját magad választott ruhákban érzed jól magad és szeretnéd, ha ebbe nem szólna bele.

Hidd el, ezek a problémák pár év múlva lópimpit sem fognak érni.

22N

A 16. év az emberi faj életében olyan életkor, amelyben már hivatalosan önfenntartónak kéne lenni. Ez nem megrovás, hanem magyarázat arra, hogy ilyen korban TERMÉSZETES vágy az, hogy az ember önálló döntéseket hozzon, mind ruházkodásban, mind a szabadidő eltöltésében. A "lázadás"-od tehát abszolút elfogadható dolog.

Mivel itt többen felhozták, érdemes megvizsgálni azt a részt is, hogy ki kinek mivel tartozik. Először is, anyukád döntött úgy, hogy megszül és felnevel téged, ő vállalt fel örömöt és problémákat. Jó esély van arra, hogy nem volt kellőképpen felkészült ilyen esetekre, de ez az ő baja, nem terhelheti rád a saját mulasztását. Tévhit az is, hogy a gyerek hálával tartozik - a természetben az élőlények nem a szüleiknek fizetik vissza a gondoskodást, hanem saját utódot hoznak létre, és azokba fektetik a gondoskodást, így jön létre az egyensúly.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a szülőket le kell tojni, de ha megfigyeled, a legtöbb szülő azt kapja vissza felnőtt gyermekétől, amit ő maga adott neki.

Ha ővele nem is tudatod, neked tudnod kell: nagyobb kárt okoz, ha üvegbúra alatt tart, mintha kiengedne élni. Még ha sötétedés után veszélyesebb is kint lenni, egy pozitív ember sokkal jobban meg tudja védeni magát, mint egy depressziós.

Két lehetőség van: az egyik az, ha leülsz vele beszélni, és belemegy abba, amiket szeretnél. A másik az, ha nemet mond, ez esetben meg kell tanulnod azt, hogy nem számíthatsz az együttműködésére, magadra vagy utalva, és ha kell, fizikailag is érvényesítened kell a döntéseidet (amennyiben vállalod a kockázatot). Akár úgy is, hogy akarata ellenére úgy öltözködsz, ahogy szeretnél, vagy akár direkt kimaradsz addig, ameddig jónak látod - demonstrálnod kell, hogy nincs befolyása fölötted. Ha fizikailag meg tudod védeni magad tőle, akkor mindezt megteheted.

Ugyanakkor törekedj arra, hogy ne ess át a másik oldalra, fölösleges lázadozásokat ne csinálj, csak azt harcold ki, amire feltétlenül szükséged van. Gondolom nem éjfélig szeretnél lógni az utcán, és nem is úgy akarsz kinézni, mint egy prosti.

Sok sikert hozzá!