Miért viselkedik így velem mindenki?

Nehéz természetem van és sokszor durván őszinte vagyok és megmondom ha nem tetszik valami. Sokszor bántok meg családtagokat ezzel, de a barátaimat, a pasikat is, akiknek tetszem, úgy beszélek velük mint más a kutyával. Egyszerűen kijön belőlem, sokszor nekem van igazam amúgy, és csak jószándékból kritizálok. Ilyenkor minden esetben az történik, hogy akit megbántottam másnap az keres meg és kér bocsánatot, holott nekem kellene bocsánatot kérnem a bunkóságért. De mindig így van könyörögnek sajnálkoznak, holott én bántottam meg őket. Még a tanáraim, főnökeim is nekem adnak igazat ha megmondom a véleményem. Bevallom ez kezd zavarni, ezeknek az embereknek nincs önérzetük? A pasimmal is az volt eddig minddel hogy akármilyen bunkón és kiábrándítóan viselkedtem, akár a családjuk előtt is, akár a kinézetükért csipkedtem őket, sosem hagytak el, mindig ők könyörögtek. Még a megcsalást is megbocsájtották igaz csak csók volt. Egy udvarlóm azt mondta: valójában teljesen kikészíted az idegeimet, de valamiért beléd vagyok szerelmes. Soha senki nem mer nekem ellentmondani. Ami meg zavar, hogy az emberek a szemembe képtelenek megmondani a véleményüket, mindig a legkedvesebbet mondják, aztán a hátam mögött meg akkorára nyílik a szájuk. Szerintem ne lenne olyan amit ne bocsájtanának meg. A pasimmal is veszekszünk lekiabálom, aztán meg egy jót röhögünk, röhögésbe csap át a balhézás. Ha valami szívességet kérek, akkor azonnal ugrik mindenki, csak sóhajtanom kell hogy jaj de jó lenne ha lenne ez vagy az. Néha úgyérzem manipulálom az embereket. A nyugodt embereket úgy feltudom idegesíteni hogy ráng az arcuk. Valójában bárkit fel tudok idegesíteni. Egész életemben irányító típus voltam, valahogy a véremben van.