Annyira hiányzik a párom, hogy mikor hazajön, már nem is örülök neki, másnál is van ilyen érzés?

Az a helyzet, hogy szó szerint kezdem egyedül érezni magam másfél éves gyerekünkkel. Párom az ország másik végébe dolgozik, amúgy is alapjáraton, kora reggel megy el és este jön haza.

De most hogy elutazott vidékre, már két hete tart ez az állapot, megpattant bennem valami. Nem önzőségből írom, de úgy érzem az érzelmeim iránta elfásultak, szeretem még őt, de...azzal vigasztalom magam, hogy mindkettőnk számára nehéz ez az időszak, nekem is nehéz egy másfél éves kisgyerekkel egyedül lenni, egyedül intézni mindent - félreértés ne legyen belőle - sokat járunk el csavarogni, barátnőzünk, de mégis csak a párom a párom, nekem őrá van szükségem, és nincs itt. Azt is megértem hogy ő a megélhetésünkért dolgozik (bár mondjuk pénzt sose látok), de ha ez így folytatódik, vesztébe rohan a kapcsolatunk intimitása.

Hétvégén már itt dolgozott a környéken, most velünk volt esténként, tegnap este

volt az a pont, hogy ebben az érzelmi fásultságban, amikor nekem "babusgatásra" volt szükségem, még nekem "kellett" kedveskednem neki. Nagyon hülyén éreztem magam utána, de már nem szóltam semmit. Hadd sodorjon az ár.