Melyik a jobb? Ha az apa nevét viseli a gyerek, vagy ha az anyáét?

Szerintem ha azt akarod, hogy semmilyen szinten ne legyen jelen a Te és a gyerek életében az "apa", ráadásul gyerektartást sem akarsz tőle, akkor szükségtelen az apasági vizsgálat. Ma már kutyát-macskát nem érdekli a gyerek neve, főként, hogy valóban fel lehet venni a saját keresztnévhez a férj vezetéknevét. Én is így vettem fel, és amikor elváltunk, nem vettem vissza a lánynevem, mert mindenki így ismert és nem volt kedvem lecserélni az összes igazolványomat. A fiam tíz éves, az apja ebből a tíz évből már hat évig egyáltalán nem tartotta vele a kapcsolatot. Az óvodában és most a suliban sem ismerik, sosem ment érte, és mivel így vettem fel a nevemet, megegyezik a vezetéknevünk. Egyházi iskolába jár a gyerek, és ezzel együtt sem csúfolta soha senki. Nagyon sok gyereknek elváltak a szülei, és még nem tapasztaltam, hogy a névviselésből gond lenne. Persze biztos más a helyzet egy faluban, ahol még esetleg az idősek körében élénkebben élnek az előítéletek.

Amúgy tényleg szép és tisztességes dolog tőled, hogy ha egyedül akartad a gyereket, akkor egyedül is vállalod. Nehéz lesz, de ha tudod, mit vállalsz, akkor sok sikert hozzá! Saját tapasztalatból tudom, hogy jobb, ha egy gyereknek egyáltalán nincs jelen az életében az apja, mintha állandóan azzal szembesül, hogy az apját nem érdekli, nem kell neki és csak teher számára.

Sajnos nálunk pont ez a helyzet, pedig a fiam házasságban született és az apja is akart. Aztán hirtelen behisztizett, és még a születése előtt elköltözött. Négy és fél évig látogatta, de csak ötletszerűen, a tartásdíjat meg csak azért kapom, mert letiltattam. Aztán négy és fél év után eltűnt az életünkből (mivel a szüleihez rendszeresen jártunk, tudom, hogy semmi baja nem volt, csak az aktuális nője nem örült, ha látogatta a fiát), majd előkerült, pár hónapig jött, aztán két éve megint semmi. Kövezzetek meg, de ezek után én azt mondom, hogy igenis fizesse a tartásdíjat, mert a gyereke nem tehet arról, hogy az apja egy felelőtlen, gerinctelen ember, és nem szenvedhet hiányt emiatt. Viszont a történtek után a gyereknek többet a közelébe nem engedem, hiába van hozzá joga, mert a gyerek már így sem érti, hogy mivel vívta ki azt, hogy nem érdekli az apját, csak ígérget, de le se sz..ja. Többet nem fog beletaposni a gyerekem lelkébe. Amúgy meg nem mintha bele akarna szólni bármibe, de ha megpróbálna okoskodni, hogy hova jár suliba vagy bármi, hát rohadt gyorsan megmutatnám neki a távozási irányt, mert ahhoz, hogy bármibe beleszólhasson, törődni is kellett volna a fiával. Mi évekig nem váltunk el, csak a biztonság kedvéért még a fiam egy éves korában kértem a bíróságtól, hogy hivatalosan is nálam legyen elhelyezve a gyerek, és kértem a láthatás és a tartásdíj megállapítását. Aztán most év elején, a gyerek tíz!! éves korában váltunk el, és a bíróság nem tudott végzést hozni a láthatásról, mert drága apuka egyik tárgyalásra sem jött el! Persze így is elválasztottak, és nem volt kérdéses továbbra sem a gyerek elhelyezése és a tartásdíj, de láthatás nincs megállapítva. Azt mondta a bírónő, hogy amennyiben apuka valamikor előkerülne és nem tudunk megegyezni a láthatásban, akkor kérjük külön eljárásban a láthatás megállapítását. Én évekig azért küzdöttem, hogy minél többet találkozzon a fiával, jöhetett bármikor, vihette magával, de egy idő után szó nélkül kilépett a gyerek életéből. Nemrég egy barátjának azt mondta, hogy neki elég a lánya, a fiaira nincs szüksége (az első házasságából is van egy fia). Szóval ezek után ha a küszöböt rágná sem engedném a gyerek közelébe.