Miért nem tudok boldog lenni egyedül? Vagytok még így?

igen vagyunk még, gondolom jó sokan. szeretnék már valakit szeretni, nagyon, de nálam ez nem könnyű.. sajnos mindig úgy alakul, hogy aki nekem tetszik az nem jön össze, akinek tetszem azzal pedig mindig van valami ami nem stimmel számomra. ördögi kör... pedig már nagyon-nagyon rég nem volt senkim... egyedül pedig sokszor ritka sz*rul érzem magam, de mégsem tudok csak úgy összejönni valakivel, csak azéért hogy legyen...

23f

Nehéz megértenem téged.Úgy gondolom,ha az ember valakivel 4 évig együtt van és őszintén nagyon szereti,akkor szakítás után két héttel rá sem tud nézni másra,hisz olyan,mintha meghalt volna az,akivel együtt volt,még tart az ember lelkében a gyász és nem tudja elképzelni,hogy ezt más valakivel pótolja.Ráadásul amíg így érez,addig úgysem talál olyat,aki akárcsak a nyomába érhetne annak,akit szeretett.

Szerintem,aki pár hét alatt ki tud heverni egy 4 éves kapcsolatot,az lelkileg igen felszínes és még sosem volt igazán és nagyon szerelmes. Az egyedüllét nem büntetés,hanem egy regenerálódó időszak. Egy szakítással összetörik valami, főleg a jövőbe vetett hit és újra össze kell ragasztania magát az embernek,hogy teljes értékűnek érezze magát és nyitottnak arra,hogy valakit közel engedjen magához.