Minden szerelemnél azt érzi az ember, hogy ő az igazi, és hogy a másikkal akarja leélni az életét?

Nekem egy szakítás volt durva, kívülálló számára úgy tűnt, hogy egyáltalán nem visel meg, azt mondtam, hogy egy könnycseppet sem ejtettem. Néha titokban sírtam, de még magam előtt is letagadtam. Abban a pillanatban azt hittem meghalok, de egy-két hónap elég volta felejtéshez. Szerintem aki évekig szenved az vagy nem akar továbblépni, vagy szereti sajnáltatni magát.

Az öngyilkosság gyengeség, menekülés az élet nagy problémái elől. Ne tedd! Vedd fel a harcot a gondjaiddal, ne hagyd, hogy elemésszen ez a búval ..aszott hangulat! Rámegy az egész életed! A negatív gondolatokat el kell hesegetni, mert azok vonzzák a bajokat, és a betegségeket. Sajnos azt érzem ki a szavaidból, hogy te nem is akarsz meggyógyulni, illetve kigyógyulni a szerelmed elvesztéséből. Ez egy kicsit saját magad szadizása. Ha komolyan azt akarod, hogy jóra forduljanak a dolgaid, tégy is érte!!! Nosza, abbahagyni az önsajnálatot, túltenni magad a régmúlt szerelmen, sérelmeken, fájdalmakon, és talpraállni, újrakezdeni!!!! Tudod te háby férfi létezik a világon? Összességében többen vannak, mint a nők. És hidd el nekem, a te párod igenis létezik valahol, de ha a szenvedésedben vesztegelsz, soha nem fogod felismerni, még akkor sem, ha a sors eléd löki. Ha nem elég erős az akaratod, akkor kérlek fogadd meg a tanácsom, és keress egy zakembert, pszichológust, hidd el, ez nem szégyen, azért vannak, hogy segítsenek és nem ilyen általános rizsákat fogsz tőlük hallani, mint tőlünk, hanem profi tanácsokat és segítséget nyújtanak számodra. Eszedbe sem fog jutni olyan butaság, mint az öngyilkosság! (Egyébként udtad, hogy az öngyilkosokat hamar visszaküldik a földre? Mármint az élők sokrába. És ilyen múlttal nem lesz rózsás a következő életed sem. Sorry.