Miért kapcsolatfüggő olyan sok nő?

Különben én a kérdésen csodálkozom, mert egy nőnek semmi haszna nincs hogy egy elvetemült egoista pasival éljen.

Nőnek egyedül élni jó. Kivéve ha talál egy úriembert.

Ennyi pesszimista nőt egy rakáson!

Miattatok olyanok a hapsik, amilyenek..

18:20-as

Mint a mellékelt kérdés mutatja, éppen hogy a bármit elnéző, kényelemből a férfi mellett élő nőtípus a gyakoribb. Talán éppen miattuk olyanok a hapsik.. hiszen ez a típus mindent elvisel, hogy ne maradjon egyedül.

Szerintem egy férfi igenis azt igényli, ha a barátnője tényleg őt szeresse, és ne csak egy jobbra várjon mellette..

26/L megint

Én is nagyon sok ilyen lányt látok a környezetemben. Nekem úgy tűnik, nincs elég ömbizalmuk és kell nekik a megerősítés (ahogy azt már írták is), csak nem tudom, miért erősít meg valakit, hogy jár valakivel. Attől jobb, szebb, értelmesebb valaki és a "minőség" már nem is számít. Több olyan ismerősöm van, akinek x ideje kapcsolata van, amiben nem is érzi jól magát, de nem hagyja ott a pasit, csak ha majd jön vki, akiért elhagyhatja. És ez nagyon régóta így van...minden kapcsolatnak egy másik lett a vége.

Szóval szerintem az oka az önbizalomhiány, meg az a fajta gondolkodás, hogy "Milyen már ha valakinek nincs párja?".

De sokan nem is mernek kilépni egy kapcsolatból, mert ők "úgysem kellenek másnak"...csak ezt sokszor így nem mondják ki. :(

Szerintem sokat számít, ki honnan jön.

Aki szerető jó légkörű családból, az sokkal családcentrikusabb, mint azok akik elvált szülők gyermeke, vagy árva, vagy egyszerűen rossz légkörű családból.Azokban vhogy benne marad, hogy a család nyűggel és gonddal jár(hat).Ez utóbbi anticentrikus, vagyis inkább az egyedüllét, mert hülyék a pasik, engem ne uraljon le senki stb., aki családpárti, az meg inkább azon van, hogy családot alapít és bizony sokan jól érzik magukat benne ( írta vki, hogy a gyerek mellett egy nő el van nyomva, negatív hozzáállás..), mert alapból úgy is állnak a dolgokhoz.

egyébként kedves kérdező, te a kapcsolatfüggőséget összekevered a ragaszkodással ( ez most mindegy, hogy milyen formában jön elő), az autonómiára való törekvést a választott szingliséggel ( amiről nekem az a véleményem, hogy negatív hozzáállás, mert a "magamnak élek"-effektus akárhogy vesszük, önzőség - ami akkor üt vissza, mikor tényleg talál az illető egy normális partnert és mégsem érti, miért mennek szét egyik napról a másikra)

Kedves utolsó, én ezt inkább fordítva látom. Bár szerintem nem ugyan arról a jelenségről beszélünk. Én azt veszem észre, hogy aki nem ideális családban nőtt fel, az sokkal inkább képes görcsösen ragaszkodni egy férfihez, akkor is, ha nem jó a kapcsolat, vagy egyik kapcsolatból a másikba ugrálni, csak hogy ne maradjon magára. Míg aki mögött egy szerető család áll, az nem esik attól pánikba, ha ideig óráig egyedülálló, mert nem érzi magát magányosnak attól, ha épp nincs partnere. Az utóbbiak azok, akik ki mernek lépni egy rossz kapcsolatból, és türelemmel várni, hogy majd találkoznak azzal, akivel jó lesz, nem éreznek késztetést rá, hogy addig is legyenek valakivel, még ha az illető egyáltalán nem olyan, akivel szívesen vannak. Ők nem érzik magukat elveszettnek férfi nélkül, hiszen egyrészt kaptak a neveltetésükből adódóan egy érzelmi stabilitást, másrészt egy biztos családi hátteret, ami miatt már eleve nem érzik magukra hagyottnak magukat.

Viszont amiről be beszélsz, az egy egészen másik jelenség szerintem. Te arra gondolhatsz szerintem, hogy vannak emberek, akik egyáltalán nem szeretnek kapcsolatban élni, mert alkalmazkodni kell, és ők valószínűleg kicsit le is nézik azokat, akik egy jó, de alkalmazkodást igénylő kapcsolatban élnek. De a két jelenség szerintem közel sem ugyan az. Én viszont erről beszélek: [link]