A párom pánikbeteg valamint depessziós is.. Teljesen el vagyok keseredve! Mit tehetnék?
A párom pánikbeteg valmint depessziós is, amikor megismerkedtünk nem szedett semmit utólag vallotta be mia helyzet mert már nem bírta a gyógyszer nélkül, egyedül él, én még a szüleimmel, mindketten szeretjük a másikat.A probléma viszont ott is van, hogy azt akarja költözünk össze minél hamarabb, de jelenleg munkánk nincsen, egyszerűen nem találok semmit sem, és persze így anyámék is ellene vannak, azt mondják mint akarok én tőle mi lenne velünk,de a legfőbb baj hoyg most én így átom! Ugyanis újra szedi gyógyszereit ilyenkor pedig naphosszat csak alszik, nem tehet róla, de a szülei nem foglalkoznak vele,semmilyen szinten.Próbálok megoldást találni de ő így nem fog dolgozni, meg ha én találok is valami munkát abból nem élnénk meg, albérlet fizetése mellett.és a legrosszabb, hogy amióta gyógyszert szed egyre furább agresszívabb, és néha nehezen viselem ha megbánt, de ez az ember nem az akit én megisemrtem!
Szeretem! És segíteni szeretnék a betegségében is meg a helyzetén is, de egyikre sem tudok most megoldást:(!
Ha tudnátok légyszives segísetek valami jótanáccsal!
Előre is köszönöm!
Mindenképpen jó jel, hogy szedi a gyógyszert , általában inkább az szokott a baj lenni, hogy a depressziós betegek nem akarnak szedni, vagy ha már jól vannak abbahagyják.
Valóban lehet ezeknek a szereknek olyan hatása is, hogy ingerültté, agresszívvá tehetik a beteget, főleg akkor , ha rossz a gyógyszerdózis, vagy nem a megfelelőt szedi.
Például az ilyen helyzet akkor is előfordul, ha nem ismerik fel, hogy a depresszió bipoláris, és a pánikbetegségre erős feszültségoldót is felírnak.
Ez előhozhatja a depressziós mániás fázist.
Mindenképpen orvossal kellene konzultálnod erről,úgy tudsz a legtöbbet segíteni.
Meg kell találni a legmegfelelőbb gyógyszert, és mennyiséget, és ha beválik sem szabad egyik napról a másikra abbahagyni!
Hát én nem javaslom az antidepresszánsok szedését! Nem tudom anélkül hogyan lehet ilyen betegségeken túl jutni, de a gyógyszer csak leépít. Példa rá a hugom. 18 évesen depis lett, nagyon. Járt dokihoz, gyógyszereket kapott, amitől egy idő után tiszta nem normális lett, teljesen elkeseredett volt, egész nap csak nézett ki a fejéből, vagy aludt, nem tanult, nem csinált semmit, csak bulizott és ivott és mellette szedte a dilibogyókat. Anorexiás lett. Kórházba került, majdnem meghalt az önsanyargatástól, mindezt úgy tette, hogy mi szinte észre se vettük, csak mikor már nem bírt mozogni se szinte. 2 hét kórház és helyrejött, azt mondta megváltozik, túljutunk ezen. Közben már a 4. iskolát váltotta 3 hónap alatt, érettségi előtt állt, de semmihez se volt kedve, azt érezte mindenki utálja. Végül a barátja is elhagyta másért, mire ő öngyilkos lett, beszedett egy csomó gyógyszer(rivotriltól kezdve mindent) és a férjem szeme láttára felkapta a nagy kést és vagdosta magát. Iszonyú volt!!! A kórházban azt mondták nincs sok esélye, rengeteg gyógyszert beszedett, végül 2 napi kóma után és rengeteg újraélesztéssel, de magához tért. Ezek után soha többet nem szedte a gyógyszereket. A forever living product aloés termékeit kezdte szedni, segített. Az elvonási tüneteket könnyebben bírta, de így is sírógörcsei voltak, remegések napi szinten. Tehát nagyon rászokhat a szervezet, és meghülyít!!!!
Nem viccelek, én láttam 2 éven keresztül, egy fiatal lány szenvedését és majdnem halálát. A családi támogatásra és megértésre van nagy szükség és valahogy az akaraterőt ki kell hozni a betegből, hogy akarjon meggyógyulni!
A legjobbakat nektek.
Én meg a közvetlen környezetemben 5 (!) embert tudok mondani, kettő családtag, akik a rendszeres és hatékony gyógyszerszedéssel tudtak kilábalni a bajból!
Közülük mindegyik próbálta már abbahagyni a gyógyszert, amikor ugymond jobban lettek, hárman ujra korházba kerültek , egy elindult öngyilkosságot elkövetni..egy őrjöngött a munkahelyén,
szóval könnyű, de veszélyes dolog depressziós beteget csak úgy lebeszélni a gyógyszeres kezelésről!
Szia! Saját tapasztalat, a férjem szintén pánikbeteg (volt). Kellett a gyógyszer ahhoz, hogy a napi életben "normális" tudjon maradni, DE mindenféle pánikbetegségnek és ennek a durvább verziójának a depressziónak van oka! Ezt kell megtalálni, orvosolni és akkor már nem lesz szükség gyógyszerre. Nálunk beletelt 3 évbe, mire felismerte (vagyis beismerte), hogy mi az, ami felemésztette belülről és kiváltotta a pánikbetegséget. Mára ott tartunk, hogy már csak stresszoldót szed és ha a probléma, ami kiváltotta a betegséget, nem tér vissza, akkor tünetmentes. Rohamok még nagy ritkán vannak, de már szinte elhanyagolható.
Az lenne az első lépés, hogy felkeres egy jó pszichiátert, akivel elbeszélget és beállítja a számára megfelelő mennyiségű gyógyszert. Ez a legfontosabb! Aztán próbáljatok minél többet beszélgetni és talán sikerül megtalálni a probléma forrását és ha sikerül leküzdeni, meg fog gyógyulni. Ha bezárkózik, az a legrosszabb, nem szabad hagyni, hogy beforduljon magába, a család és a Te segítségedre van a legnagyobb szüksége!
Nem lesz könnyű, nekünk is majdnem ráment a házasságunk, de sikerült megoldani.
Minden jót kívánok és főleg türelmet és kitartást!!
Hello!
Van mód a segítségre, de nem a gyógyszer! Én is azt láttam, hogy aki egyszer elkezdett gyógyszert (antidepresszáns) szedni az megindul a lejtőn...
A párod menjen el egy jó pszichológus (aki nem gyógyszerrel kezel) és oldja fel a problémákat, vagy keressen más terápiát ami segít túllendülni.
Depresszió esetén segít a sport is, menjetek el pl. futni, biciklizni, stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!