Hogy segithetnék neki? Sztem pánikbeteg.
Kívülállónak egy értelmes,okos,életvidám,társasági ember,gyakorlatilag meg mindentől pánikol,dührohamot kap,ha nem látja elsőre a megoldást,minden aproságtól kiakad.Páromról van szó,huszonéves,egyetemre jár,mellette melozik (én is).
Nem tudom már mit kezdhetnék vele,egyszerüen képtelen vagyok lenyugtatni.Legutobbi példa: kedden közölték munkahelyen,hogy csak akkor engedik pénteken suliba,ha kész a határidős melojával...2perc mulva kapok egy sms-t hogy ő otthagyja az egészet,ez képtelenség...szerda napközben kész lett a munkával... (tudtam előre,h kész,mindig kész határidő felére)...pénteken elment suliba,kiadták a féléves feladatot,hazajött,és kb ablakon lett volna kedve kiugrani,hiába mondtam,hogy segitek...mikor végre abbahagyta,együtt megcsináltuk 3 óra alatt (hasonló szakon vagyok).De amig csináltuk,mindenbe belekötött,ha nem rögtön javitottam vmit,ha nem rögtön adtam oda,neki mindig minden rögtön kell,különben plafonon van...
és egyre rosszabbul viselem,legszivesebben leönteném hidegvizzel,hátha lenyugszik...
De ha lenyugszik, (ehhez vagy elég 5 perc,vagy 2 óra se),akkor nem gyöz bocsánatot kérni,hogy nem nekem szol ha bunko,csak ideges...
Ez kb fél éve van,és egyre rosszabb...
Ami viszont mindig is volt,hogy utál emberek közé menni...diploma meg pénz miatt muszáj suliba,meloba menni,de legszivesebben csak velem lenne,kimozdulni sehova,sőt,egy ideje azt vettem észre,hogy szüleivel van,akkor is csak beül gép elé,pedig régebben velük szeretett lenni.
22/L
Ez tényleg nem pánikbetegség. Ülj le vele, beszélgessetek egy nagyot. mondd meg, hogy ez így nem mehet tovább, oké hogy sajnálja, de legyen egy kis önkontrollja! Persze szépen mondd el neki, hogy érezze emiatt nem szereted kevésbé, pont azt akarod, hogy jobb legyen! Beszélgetés, beszélgetés...
Társaságba meg fokozatosan kell "szoktatni" először hónaponta, kéthetente, hetente...aztán meglátja, hogy jódolog a haverek között:)
sok sikert
Csatlakozom az előttem írókhoz:EZEK NEM PÁNIKROHAMOK!!!!
Szerintem nagyon stressze életet él meg amikor is minden apróságot óriási kihívásnak él meg!Bizony szakítani kéne egy kis időt a beszélgetésekre és valami közös program kitalálása is szóba jöhetne ami mindig minden nap ugyanabban az időpontban lenne(tudod,hogy várja már mint a "Kisherceg a rókát ahogy megszelidítette!):D
De sokat segítenek a természetes alapú,gyógynövényes kedélyjavítószerek ( hangsúlyozom nem gyógyszerek)!!Pl,:Valeriana,vagy a Hova!A neten utánna tudsz nézni!
Kitartást nektek!
beszélgetünk sokat,arrol is hogy ez igy nem jó,belátta már jóideje
de változás semmi ettől
van szabad ideje,suli csak minden második hétvége,meg vasárnap sosem tanul,az a pihenésé,és este is 7 után semmi ilyen
kimozdulni,nagyot (sőt,kicsit sem) sétálni nem hajlandó,társaságba max párhavonta volt tankörtársaival
cérna szaadni max nálam fog,saját melom és egyetem mellett csinálom az ő beadandóitm,szaladgálok a dolgai után,neki annyival kevesebbet kelljen,mert a felétől kiborul,mint ami nekem van dolgom
(nekem mitől elég 5-6 óra alvás,többi időben meg intézem a dolgaimat,meg 12 órában melozok?)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!