Mire/kire vagy a legbüszkébb?

Anyámra. Életemben 1× láttam sírni az is miattam volt. Soha többet, mindig mosolyog akkor is mikor minden rossz. Mindenhez optimistán áll, ezen kívül tökéletes anya.

17/L

Fiatal vagyok, gyerektelen, így egyelőre magamra vagyok a legbüszkébb. Nem indultam valami ígéretesen az életben, nem voltam komoly, voltak nehéz éveim, de kimásztam mindebből, és most van két diplomám, jövőre védem a doktori címem, az életem sínre került, van jövőképem. Ez nagyon jó érzéssel tölt el, egyedül csináltam mindent, nem volt protkóm, megdolgoztam érte. Ha visszanézek a múltra, még ma is hihetetlen, hogy hogy alakultam.

25/N

En mindent elertem amire vagytam, s valoban elegedett is vagyok,

de nem erzek buszkeseget, inkabb halas vagyok azert, hogy ezt elerhettem, hogy megkaptam ezt a lehetoseget.

Hogy mire vagyok büszke? Arra, hogy miután a szüleim elváltak, és az apukám nevelt fel egyedül. Nagyon szegények voltunk, de kiemelkedtem belőle. Nem vagyok gazdag, de van saját házunk a férjemmel(az ő szülei sem gazdagok), van 3 györnyörű és okos kisfiúnk.

Azt hiszem, van mire büszkének lennünk, hiszen, mikor összeköltöztünk 10 éve, annyi cuccunk volt csak, hogy elfért egy nem kombi Trabant csomagtartójában, aztán éltünk egy 6 nm-es nyárikonyhában fél évig, mert arra vágytunk, hogy ketten legyünk, és csak ez a lehetőségünk volt. Aztán laktunk közel 2 évig anyósoméknál egy szobában.(Előtte azért nem ott, mert a sógornőmék laktak ott, míg épült a házuk.) Oda született az első gyermekünk. Közben gyűjtöttünk annyi pénzt, hogy megvettünk egy faluvégi háznak nevezett abszolut komfort nélküli romot (csak villany, se víz, se gáz), amit addig "pofozgattunk", hogy idén megkaptuk a "Szép ház, kutlurált környezet" díjat, az utcánkban elsőként.(Van már víz is, gáz is.)

Azt hiszem, büszke vagyok magunkra, hiszen még sosem vettünk fel hitelt, de van egy szép kis házikónk, és 3 kiegyensúlyozott, okos gyermekünk!

Van mire büszekének lennem, azt hiszem.