Férfiak! Egy házasságban hogyan maradhat számotokra hosszú távon szerethető egy nő? Anélkül hogy nem adná fel magát, s alázná meg magát?

Vagy válás.

"De tényleg nem értem, miért adná fel magát egy nő? Egyáltalán, mi az, hogy feladja magát? Megalázni magát, ez meg teljes baromság. " Szerintem arra gondol a kérdező, hogy szép lassan megváltozik minden vele és körülötte. Én is mikor összejöttem a párommal volt jól kereső állásom, mellette jártam levelezőn egyetemre, barátok/barátnők, szórakozás, nyelvtanfolyam, buli, edzés, stb, stb, stb. Mostanság meg: Ne menjek hajnalba dolgozni, ne menjek este dolgozni, ne menjek hétvégén dolgozni, majd csak megleszünk valahogy. Aztán: csak a házimunka maradt, nem mehetek dolgozni, nincs semmi plusz-ra pénzem (fodrász, edzés, suli, tanfolyam, bármi) és nem tudom megértetni a párommal. Olyan mintha a tulajdona lennék, tőle függnék, nem lenne saját döntésem, saját akaratom. Csak úgy vagyunk egymás mellett. És egyre többször megfordul a fejemben a szakítás lehetősége, mert teljesen ki vagyok szolgáltatva neki.

A feleségem 15 év után is pont olyan gyönyörű, szexi, okos, kreatív, kiszámíthatatlan, meglepő, mint amikor megismertem. Miért szeretnék ki belőle? Nem tudnám elviselni, ha miattam bármit fel kellene adnia, mindenben támogatom. Persze, ez kölcsönös. A feladást, és a megalázást én sem értem. A normális pasik menekülnek az agyatlan zombiktól. Nem rabszolgára, meg cselédre van szükségünk, hanem társra. Akit szeretni lehet, akire büszkék lehetünk, akit irigyelnek tőlünk.

13:23 Bazi nagy zöld kéz jár neked:) Én is hajszálra így vagyok 15 éve a nejemmel. Minden nap elfog a bizsergés, ha rám mosolyog, megsímogat....