Mit tudnék csinálni? Olyan szörnyen érzem magam.

Kezdem a legelejéről, hátha úgy átláthatóbb.

Szóval elváltak a szüleim hivatalosan áprilisban (de ők már tavaly októberben úgy döntöttek, hogy elválnak) és a gyerektartással van eléggé nagy problémám/problémánk...Apának eléggé sok a fizetése (800e Ft) és ebből nekünk, 3 gyereknek 150-et ad haza havonta. Ez valójában semmire se elég...Összeszámoltam CSAK a saját különóráimat, meg mindent, ami nem kaja és az havi 24e ft, csak nekem, egy 11 éves lánynak. Akkor a bátyáimról ne is beszéljünk...Saccper kb. marad a kajára 70e forintünk 1 teljes hónapra, ráadásul többet eszünk, mint az átlag korunk beli (táborokban elég sok problémám adódott ebből)... Anya kitalálta, hogy ha apa nem hajlandó többet fizetni (pert indított azért, hogy többet fizessen NEKÜNK, szóval nem az exfeleségének, hanem a saját 3 gyerekének), akkor novembertől nem járhatunk semmilyen különórára, otthon fogunk ülni és unjuk magunkat. (Megjegyzem nem volt türelmetlen, se gonosz, teljes mértékben megértem, a javunkat akarja, de azért nem kéne ennyire bekeményíteni SZERINTEM.) Na és itt kezdődik a probléma. Anya összeházasodott májusban, apukámnak ezen a hétvégén lesz az esküvője és anya férje eladta a 2 lakását, meg mi is el fogjuk adni a mienket, és beköltöztünk az előző hétvégén egy újba, amit gyakorlatilag mi építettünk belül, mert csak épphogy fel volt építve. Na és említettem, hogy anya pert indított apa ellen. Viszont! A lelkünkre kötötte, hogy ne áruljuk el apának hogy elköltöztünk, mert elveszítjük a pert. Kedden volt a szülinapom és apa felhívott skypeon felköszönteni és kérte hogy kapcsoljak kamerát. Persze bekapcsoltam, mert ha nem, akkor kegyetlenül meg tud haragudni és úgy megsértődik...És kérdezte, hogy mi újság, beköltöztünk-e már a házba (tudta, hogy el fogunk költözn), én meg hülye, ott ültem a székemben és nem tudtam, hogy mit mondjak..Ha hazudok (így is eleget hazudtam már neki, az nem lényeg, hogy miért), akkor látja a szememen...És végül elárultam neki. :'( Olyan borzasztóan érzem magam...Nem is azért, mert én nem járhatok sehova, mert nem kapunk több pénzt, hanem azért, mert a bátyáim is ugyanígy járnak/jártak, pedig nem tettek semmit. Félek hogy beteljesül, amit anya mondott, különben nyomorognánk és alig tudnánk mit ENNI. Egyetlen esélyem, hogy apa is megteszi, amit egyszer mondott nekünk, hogy a mi kezünkbe adja a pénzt, mert azt állítja, hogy anya az összes pénzt (ja, mind a 150ezret..) a házunkba tette. Pedig nem így van. A férje pénzéből van minden.

Mit tudnék csinálni? Annyira kegyetlenül szarul érzem magam, hogy most is folyton csak sírok, mert így eltoltam az egészet egyetlen egy szóval, mert képtelen vagyok többet hazudni...

Egy dolgot leszögezek: Senki, ismétlem senki sem szidhatja az apukámat, mert igenis jó ember, csak annyira önző, hogy ha csak anya is benne van egy velünk kapcsolatos dologban, akkor nem képes semmit se csinálni. Pedig érzem hogy szeret... De mégis. Próbáltam már vele beszélni, de semmi.