Mennyire szólhat bele egy anya, hogy kivel legyen a gyerek, ha közben az apja is ott van, vagy ő bízza rá?

A barátomnak van egy kislánya, a feleséggel válófélben vannak. Személy szerint nem tartom jó anyának: üvöltözik, káromkodik a gyerekével, egyáltalán nincs türelme. Én, mások szerint is csak jó hatással vagyok a kislányra. Imád engem, szeret velem játszani, és persze állandóan rólam beszél az anyjának. A nő semmit nem tud rólam, sőt... Elképzelése van, de azok mind negatívak. Hiába mondja mindenki, aki ismer engem, hogy kedves, aranyos, gyerekszerető lány vagyok. Egyik nap nem tudott a gyerekre vigyázni, mert megbetegedett, az apa szépen megkérdezte, hogy vigyázhatok-e rá. Válasza erőteljes nem volt. A baj csak ott volt, hogy az apának dolgoznia kellett és csak én tudtam volna megoldani. Mondanom sem kell, hogy mekkora vita támadt közöttünk. Az önérzetem nem engedi, hogy az a nő, aki köpköd, fújol rám (egyébként mindenkivel ilyen, alapból beteg az agya...) döntse el, hogy lehet e velem a gyerek. Végülis az ő oldaláról is megértem, de nem így kell ezeket a dolgokat megoldani. Most már eljutottam addig, hogy nem érdekel a véleménye. Sokkal rosszabbul esik, hogy az apa nem állt ki mellettem, nem mer vele szembenézni, és azt mondani neki, hogy ez lesz és kész, mert máshogyan nem tudom megoldani! A végén pedig én voltam a szemét, hogy én mindig csak gerjesztem a feszültséget, meg az a fene nagy önérzetem stb... Kérdezem én, tényleg én nem rendezem ezt le magammal, vagy jogos a felháborodásom.