Van aki különösebb cél nélkül éli a mindennapjait?

Néha vannak ilyen időszakok. De igyekszem hamar túlesni rajtuk. Hiszen minek éljek egyáltalán, ha nincs értelme az életemnek?

Ugyan világmegváltó terveim nincsenek, de sok másféle van. Jó lenne, ha legalább 1-2 megvalósulna közülük. Ezért csinálom, amit csinálok :)

Talán most idepasszolok.. Lediplomáztam, nincs már suli, de mukahely se. Neten nemnagyon tudok melót találni, ismerősök is szólnának ha lenne. Ugyanakkor nem is erőltetem meg magam eléggé, mégtöbb ismerőst is megkérdezhetnék.. (ebben a szakmában ez az ami működik, a diplomámat is le fogják szarni). Kellemesen elvagyok "szabadúszóként" kevés munkával, kevés pénzzel (néhol több, de bizonytalan), ami elég a sörszükségletre (meg telefonszámla, diákbérlet ami már nem jár, stb..). Jól érzem így magam, hogy nem vagyok senki alkalmazottja. Azért sem vagyok motiváltabb, mert tudom, hogy ha lenne fix fizum, ugyanúgy esélyem se lenne lakást venni, albérlet meg pénkidobás.. Plusz nem tudom, létezik-e olyan munkahely, ahol a légkör is normális, és a munkaidő fogalmát is ismerik.

Van egy langyi párkapcsolat is – amikor elmegyek hozzá (nekem van több időm, ezért én megyek), az egyben partizást is jelent, mert ott vannak a haverok. A barátaim nagy része mind az ő barátai, eléggé összenőtt az életünk ilyen szempontból. Ő ott műtermet bérel, ott "lakni" is lehet, én meg olyan gyakori vendég vagyok ott, hogy többet vagyok ott, mint otthon. Ott lakik néhány haver is, kicsit kommunaszerű. Nagyon szeretek ott lenni, imádom azt a légkört. Igazából ez az ami jelenleg a vázát képezi az életemnek. Csak már szerintem nem vagyok szerelmes. Ráadásul belezúgtam valaki másba (ami elég reménytelen, ráadásul közös ismerős).. Ha találkozom azzal a faszival, el vagyok veszve, utána meg ki vagyok borulva. Tudom, hogy ezzel nem teljesen klappol minden, érzem én a változás lassú de biztos közledtét, de amíg nem érzem úgy, hogy attól nekem jobb lenne, addig nem teszek "meggonodolatlan" lépéseket.. ha kilépnék ebből az egészből, alig látnám azokat a barátaim, pedig nagyon a szívemhez nőttek, jöhetnék haza utolsó hévvel (kábé akkor kezdődik a fless) itthon ülhetnék a szüleimnél egész nap a pici szobámban meredten nézve a semmitmondó fészbukot, sirathatnám a kapcsolatomat (ami sokáig olyan tökéletes volt) és a faszit is akire reménytelenül rácuppantam, szóval ez a változás nem tenne jót, maradok inkább itt a langyiban, amíg nem keletkezik valami vonzó perspektíva.

Persze holnap megint kimegyek hozzá, és lehet hogy kurv@ra meg fogom bánni ezeket a súlyos szavakat, amiket most leírtam.

Szóval elvagyok mint a befőtt ezzel az ingázással.

De azért ha valaki grafikust keres, írjon privit:)

Utsó vagyok, bocsi ha a vége hirdetésszerűre sikerdett, légyszi ne jelentsétek:)

Annyival még kiegészíteném, hogy természetesen szeretnék talpra állni, lakást, autót, férjet, gyerekeket, csak most erre nem látok esélyt mivel nincs 15 millió forintom, meló sem túl sok, a kapcsolatom gyanús hogy elindult egy rossz irányba, szóval most inkább káosz van és nihil felváltva, de legalább nem kértem pénzt a szüleimtől több mint egy éve, szóval állom a költségeimet, és nem szándékozom a nyakukon maradni (már most sem egészséges 25 évesen), csak hogy félreértés ne essék.

Nyugi én mindjárt 26 leszek, nincs még diplomám,de melozók, ez se biztos h. sokáig fog tartani(hisz ma semmi sem biztos),de van párom, tervezgetek, házam nem tudom mikor lesz,de ha nekem nem, majd gyűjtök a gyerekeknek.

26/l