Másfél évvel ezelőtt autó balesetben elvesztettem 22 éves fiamat. Hogy lehet ezt feldolgozni? Aki átélt ilyen szörnyű tragédiát, hogyan éli mindennapjait?

Az nem lenne megoldás a fájdalmadra,hogy te is meghalsz!!Hisz van még két gyönyörű és egészséges gyermeked.Ő létük adjanak neked erőt felkelni reggelente.Mert ott vannak neked és szeretnek.Mi lenne velük nélküled?Lehet elzüllenének vagy ők is meg akarnának halni ahogy te tetted.Gondolom ezt nem akarod.Légy erős értük és magadért!

Nagyon sajnálom,hogy ekkora tragédia történt veletek!Volt aki megnyugvást talált mikor elkezdett templomba járni.

Vagy vannak olyan csoportterápiák ahol olyan hozzátartozók segítenek egymáson akikkel ugyan így megtörtént ilyen szörnyűség.A háziorvos biztos tud segíteni ebben kérdezd meg.A lényeg,hogy ne félj segítséget kérni!

[link]

8:35 vagyok.

Ezt a linket találtam nézd meg!

A ragaszkodás az oka a szenvedésednek. Találd meg a saját életedben a szépséget, ami boldoggá tesz. Amit elvesztettünk azt már sajnos nem tudjuk visszaszerezni.

Ha állandóan fiad emlékébe kapaszkodsz, nem fog megkönnyebbülést lelni. Nehéz megvalósítani, de túl kellene lépned a gyermeked halálán. Gondolj arra, hogy ő már nem szenved és bizonyára jó dolga van a túlvilágon.

Rettenetesen sajnálom, ami Veled történt, ezt a veszteséget soha senki nem tudja pótolni.

Nekem tavaly októberben a 62. születésnapján ment el a férjem. És mit ád Isten: idén arra a napra várjuk első unokánkat (fiút), akire Ő is nagyon vágyott.

Bízzál benne, hogy valahogy Téged is kárpótol a sors! Kitartást, erőt kívánok Neked!

Adjon erőt Neked az, hogy az elveszített gyermeked vigyáz Rátok és segít Titeket odafentről.

Tény, hogy fiatalon ment el és ezt nem lehet feldolgozni, de mikor nagyon elkeseredsz gondolj arra, hogy Ő néz és nem szeretne szomorúnak látni.