Másfél évvel ezelőtt autó balesetben elvesztettem 22 éves fiamat. Hogy lehet ezt feldolgozni? Aki átélt ilyen szörnyű tragédiát, hogyan éli mindennapjait?

Részvétem.

Nem merem mondani hogy tudom milyen érzés, mivel én nem a gyerekemet veszettem el, hanem a 19éve bátyámat (4évvel ezelőtt) Autóbaleset volt ott ültem mellette a hátsó ülésen...nekem semmi bajom nem lett(fizikailag, csak egy két karcolás) ez a legbántóbb és elfogadhatatlan dolog hogy miért pont ő...stb.

Minden nap eszembe jut az a nap, minden nap gondolok rá, sokszor elkap a sírógörcs...nagyon fáj.

Nem hiszek abban hogy ezt fel lehet dolgozni. Talán az idő segíteni fog valamennyit, de az életed soha nem lesz olyan mint azelőtt, és nem lehet elfelejteni kitörölni azokat az emlékeket....

Hinni kell valamiben, hinni kell abban hogy bár nincs itt de valahol egy jó helyen van, és ha eljön az idő újra vele lehetsz majd.

Én ezt nagyon remélem, ebben hiszek... Mert Valamiben hinni kell! Az erőt ad.

18/L

Kedves Kérdező!

Teljes mértékben együtt érzek Önnel! Én az Édesapámat veszítettem el, 16 éves voltam (most 22)! Nagyon nehezen tudtam feldolgozni!

Olvastam, hogy úgy érzi, hogy itt van köztünk a fia.

Bevallom én mindig is hittem abban, hogy itt vannak velünk a lelkek és segítenek az utunkon.. Nem vagyok hívő, vagy ilyesmi, ezt csak az érezheti, aki egy neki nagyon fontos személyt veszített el!

Néha érzem, hogy itt van, néha mintha megérintene, megsimogatna! Tudom félelmetes lehet ez, de én megnyugszom olyankor, biztonságban érzem magam.

Ezt hívják úgy hogy HIT, ilyenkor csak ez segít.

Rengeteg erőt kívánok és sok beszélgetést.