Miért kell különbséget tenni gyerekek között?
Leírom a saját történetemet.
Az apám folyamatosan különbséget tesz a húgom és köztem. Már évek óta azt hajtogatja, hogy a húgomnak a legjobb egyetemre kell mennie (állami képzésre), nekem meg mindig azt mondja, hogy csak GÖRBÜLJENEK év végén/félév végén a jegyek.
Kicsit idegesítő, mert jelenleg én is egyetemre járok, de apát ez nem értékeli. Néha úgy érzem, hogy akármit is csinálok, neki az sose lesz elég "jó". Állandóan semmibe vesz, lehord mindennek, lehülyéz, lemarház ha úgy tartja kedve.
Ezzel szemben a húgomat isteníti. Ellenőrzi a jegyeit, odafigyel, arra, hogy tanuljon. Vagyis tényleg a szívén viseli a sorsát, engem meg nagy ívben "lekakál".
Mostanra már annyiszor mondott el mindennek, hogy egy csöppnyi önbizalmam se maradt.
Ez neki miért jó? Én sose tennék különbséget a gyermekeim között, hanem támogatnám őket ahogy és amiben csak tudom. Szerintem ez így a helyes.
Ha apád lexar, xard le őt.
Ha lehülyéz, lemarház, akkor te is.
Anyád mit szól hozzá? Milyen anya, aki hagyja?
Köszönöm az eddigi válaszokat!:)
Anyukám már nem él, hármasban élünk.
Ami legelőször eszembe jutott....
Vérszerinti gyermeke vagy?Biztosan?
Első ismét. Sajnos nem tudsz mit tenni, a szülők pedig általában ilyenek. Ki tudja, miért. Az egyik gyereket talpraesettebbnek látják, azt nem féltik, a másikat meg kis szerencsétlennek, na arra nagyon odafigylenek, hogy az is vigye valamire.
Nálunk nem a tesómmal, hanem egy ismerős lányával volt ugyanez, anyám arra volt büszke, hogy ő milyen okos, bezzeg én... Természetesen szin kitűnő voltam, de az nem számit, mert bezzeg ő. Elmentem főiskolára, mivel tudtam, hogy onnan könnyen bejutok az egyetemre. Bezzeg ő egyetemre ment, fel is vették, bezzeg...
Bezzeg ő kibukott az egyetemről, mert oda már kevés volt a segg, ész meg nem sok volt mellette, jelenleg adminisztrátorként dolgozik. Én a terveim szerinta főiskoláról mentem tovább az egyetemre, kitűnő diploma, azóta már 4 diploma, nagyon jól keresek.
Anyámról meg megvan a véleményem, nem is beszélek vele. Menjen, örüljön a "bezzeg ő"-nek :-)
Neked is csak ezt tudom javasolni, ne hagyd, hogy elvegye az önbizalmadat és tönkretegye az életedet! Emelt fővel menj tovább a te utadon, aztán ők meg egyék meg egymást a nagy rajongásban, ne foglalkozz vele. Mindenki a maga sorsáért felelős, meg a maga tetteiért...
Szia!
Pont ugyanebben a helyzetben vagyok én is már évek óta. Édesanyám meghalt már 15 éve, apámnak pedig a kedvence a húgom. Neki minden meg van bocsájtva, mert még "kicsi", 19 évesen. Ha húgom a kocsival múltkor belement egy olyan kátyúba, hogy majd kiszakadt a kerék, apám erre nincs semmi baj, nem forgalmi vizsgán vagy, de persze, ha én 50-es táblánál merek 45-tel menni, akkor ne száguldozz, mit csinálsz? normális vagy? stb.
Hidd el teljesen átérzem a helyzetedet, nem fogsz sok mindent tudni tenni. Próbálj minél hamarabb önálló életet kezdeni, otthagyni őket, egymásnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!