Meghívnátok a gyerekeket?

Nem hívnám meg őket. Ez a te ötleted volt, vagy legalábbis közösen a jóbaráttal, te (is) szervezed, ezért olyanokat kell csak meghívnod, akik nem okoznak neked problémát.

Ha a gyerekei is szeretnének születésnapi bulit szervezni az apjuknak, akkor először is miután eszükbe jutott az ötlet, mert amúgy lehet, hogy nem is gondolnak ilyesmire, akkor utána az ő dolguk lesz azt megszervezni. Azon majd ők ott lesznek.

Amúgy azon ne sértődj meg, hogy nem akarnak veled találkozni. Én magam sem tudnék fesztelenül viselkedni úgy, ha tegyük fel apámnak lenne új párja, és jelen lenne, mikor mi találkozunk. Kettesben vagy a testvéremmel hármasban szeretnék találkozni vele ilyen esetben. Pedig kétszer annyi idős vagyok, mint a párod gyerekei, lehet, hogy talán idősebb is vagyok nálad. Nem tudnék oldottan beszélgetni vele, nem tudnék önmagam lenni, ha egy idegen nő ott lenne. Hiszen ő is hallaná akkor a beszélgetéseinket, én pedig nem akarnám vele az életem részleteit, a gondolataimat megosztani. Márpedig óhatatlanul meghallná, meg nem is lehetne elvárni, hogy ne közlekedjen szabadon a lakásban, ne legyen velünk egy szobában. Egész másképp viselkedik olyankor egy ember, ha csak egymás közt vannak a rokonaival, szeretteivel, mint ha ott egy idegen is. Nekem se időm, se kedvem lenni ismerkedni egy új nővel. Amúgy sem vagyok különösebben nyitott, társasági típus.

Én is csak akkor mennék, ha a nő nem lenne otthon, vagy elhívnám az apámat magunkhoz, hogy nálunk legyünk együtt.

Én nem hívnám meg őket. Kerek-perec megmondták, hogy nem hajlandóak téged megismerni sem, hát akkor én ezúttal is betartanám a játékszabályokat a helyedben. Ha bárki rákérdezne, miért nem kaptak meghívást, megmondanám, hogy ezért.

Holtbiztos lehetsz benne, hogy ha elmennek, akkor vágnák a pofákat, tennék a megjegyzéseket, netán még jelenetet is rendeznének. Ha meg el se fogadnák, akkor pláne felesleges szólni, mert a végén még tényleg direkt kevernek valami szart az utolsó pillanatban is akár.

Nem ilyen felállás, hanem anyós, de részt vettem egy eljegyzési partin, ahova a mama nem volt hajlandó eljönni. A buli alatt felhívta a kicsi fiát, hogy ő mennyire a halálán van, szívrohamot fog kapni, nem kap levegőt stb, hörgött, aztán megszakadt a vonal, utána nem vette fel. Persze a szerencsétlen gyerek megijedt, ilyen aljas húzásra még ő se számított, még a szomszédot is felhívta és átküldte az anyjához, mondván, hogy ő biztos elájult és nem tud segítséget hívni és rohant hozzá. Hát ott derült ki, hogy kamu az egész és még a szomszéd előtt is ő szégyellte magát, aki egyébként még tök elnézően pánikrohamnak gondolta. Azóta nem beszél az anyjával. Persze az megpróbálta előadni, hogy hát már jobban lett, mire odaért, elmúlt stb, de kórházba nem volt hajlandó menni, utána se semmilyen orvoshoz és természetesen nem is ez volt az első eset, hogy tönkre akarta tenni a közös programjukat, bár ennyire ocsmány dolgot nem tett addig. Lényeg a lényeg, ő ottmaradt egyedül, a fia ellenben elvette az utált nőt, azóta is a felesége.

Nem hívnám meg - ugyanis nem az én dolgom a párom gyerekeivel tartani a kapcsolatot.

A párod miért nem szedi össze a tkeit és beszél a saját gyerekeivel?

Nem hívnám meg őket. Felnőtt emberek, nem gyerekek. Szervezzenek saját programot az apjukkal.

Nem erőltetném velük a kapcsolatot, kinek képzelik magukat.

Nem hívnám meg őket, magyarázat nélkül.

Ha ez egy baráti összejövetel, amúgy sincs ott dolguk.