Mi volt a leggonoszabb dolog, amit műveltek veled az emberek, barátaid, családtagjaid?

-10 éves koromtól kollégiumban éltem, 8 osztályos gimibe jártam, és a nevelőtanárok sportot űztek abból, hogy megszégyenítsenek, mert egy örökké tanulós, befelé forduló, szemüveges, copfos kislány voltam, és rájöttek arra, hogy minél jobban cs.sztetnek a többiek előtt, én annál szótlanabb leszek. Míg a többiekkel négyszemközt beszéltek, ha gond volt velük, hozzám összehívták az egész szobát, becsukták az ajtót, és amikor már mindenki engem figyelt, akkor szégyenítettek meg kb olyanokért, hogy tovább tanultam, mint a kijelölt tanulószoba ideje lett volna.

-22 évesen a legjobb barátnőm ráhajtott a szerelmemre, aki akkor már 5 éves kapcsolatom volt, és még ő küldött el a halál f.szára, hogy inkább a tanulással foglalkozzak (egyetemre jártam), mint a pasizással (ő addigra már lediplomázott)

-Ugyanez a kapcsolatom vallotta be, amikor szakítottunk, hogy ő valójában egész végig csalt engem az 5 év alatt, és mindig mással, aki éppen kéznél volt, csak nem vettem észre, mert nem éltünk együtt

-Családomtól sokszor megkaptam, hogy micsoda lúzer vagyok, és addig mondták, amíg az is lettem. A jelenlétükben most is kétbalkezes vagyok, elejtek mindent, bénázok, egyszerűen nem tudom magam hova tenni, pedig mikor a saját konyhámban, lakásomban vagyok, ott simán megy minden.

-Nem vagyok egy mai csaj, továbbra is szemüvegem van (persze szögletes, elvileg divatos kerettel), a hajam is hosszú, de már nem copfban, ezzel együtt persze nem vagyok szolibarna meg műkörmös, alacsony is vagyok (158 cm) és rengetegszer kapok emiatt beszólogatásokat idegenektől, főleg amikor társat kerestem, hogy biztos azért kényszerülök társkeresőre, mert ilyen alacsony, béna meg egyszerű vagyok, bezzeg a dögös nők nincsenek itt.

Egyelőre ennyi jutott eszembe.

25/L

utolsónak üzenem, én is lány vagyok, de mikor ilyet olvasok, hogy mások mit meg nem tesznek :S ez undorító komolyan. 10 év után képes így lelépni 80ezer ft-tal :S

megértem mikor a pasik már nem bíznak egy nőben sem...a nőknek soha semmi nem jó. hihetetlen tényleg. nagyon sajnálom

barátnőm rengetegszer kihasznált és aztán még mindig azt feltételezte hogy csak neki vannak gondjai mert ő panaszkodott mindig amikor én meg kellett hogy hallgassam és vigasztaljam, azt nem fogta fel hogy az én életemben is van legalább annyi probléma hiába mondtam neki, csak én nem szeretem annyira kiteregetni a szennyest. de sokszor az emberek azt hiszik akik nem panaszkodnak azoknak nincsenek is gondjaik egyáltalán. aztán lassan betelt a pohár és megszakítottam vele minden kapcsolatot és tanultam az esetből.

apám többször megvert, emlékszem egyszer pont a születésnapomon volt hogy hármast vittem haza a suliból amiért megvert és aztán azt mondta nesze akkor ez volt a születésnapi ajándékod is. rámkényszerítette a vallásosságot és azt akarta hogy én is vegyem szó szerint az egész bibliát. anyámmal is mindig bunkón viselkedett, soha nem kérte meg semmire csak parancsban kiadott neki mindent, mindig rákényszerítette az akaratát, és az anyám mégis mindig megcsinált neki mindent és apám minél jobban elnyomta anyám mindig annál inkább a kedvében akart járni és engem annál jobban mellőzött, apámat sokkal jobban szerette mint engem. és nekem is felrótta, és mind a mai napig is felrója, hogy miért gyűlölöm az apámat. apám aztán kb akkortájt amikor a gimit befejeztem, rájött hogy elb@szta, tudatosult benne hogy felnőttem és egyáltalán nem sikerült olyanra nevelnie a módszereivel amilyenre akart, semmit nem tudott befolyásolni bennem csak azt az egyet érte el hogy gyűlölöm annyira hogy meg tudnám ölni és nem beszélek vele már jópár éve. azután hogy erre rájött hirtelen békénhagyott, nem terrorizált többet, nem kényszerített semmire és nem parancsolgatott, egy ideig szerintem azt remélte hogy majd újra beszélni fogok vele de igazából hamarabb szúrnám ki mindkét szememet sajátkezűleg minthogy vala az életben is újra beszélőviszonyba kerüljek vele. anyámmal továbbra is ugyanolyan zsarnok módon bánik és anyám továbbra is tűri és tűrni is fogja élete végéig mert anyám ilyen egy nyomorék szánalmas ember aki engedi hogy aki ezerszer belerúgott az belerúgjon még ezeregyedszer is. én megfogadtam már gyerekkoromban, én soha de soha az életben nem leszek olyan mint az anyám, soha senkitől nem fogom eltűrni hogy megalázzon, lekezeljen, zsarnokoskodjon felettem, ezt az egyet biztosan tudom. inkább lassú kínhalállal meghalnék minthogy eltűrjem bárkitől hogy lekezeljen és megalázzon.

azóta is sokszor bántanak meg előfordul hogy akár csak egy egy szóval emberek és valahogy elég érzékenyen érintenek ezek a dolgok, de nem vagyok bosszúálló típus mert rájöttem azzal is csak magamnak ártanék, viszont mindent megjegyzek és senkinek nem felejtek el semmit és aki megbántott egyszer azt soha többet nem engedem olyan közel magamhoz hogy ez újra előfordulhasson.

Engem egy jó barátnőm (ex-jó barátnő már) rúgatott ki a munkahelyemről. Diploma után fontos lépés lett volna a karrieremben, örültem is neki nagyon, hogy végre elkezdhetek félretenni, és nem egyik napról a másikra élni. Ő segített, hogy beszéljek a főnökkel, és így kaptam az állást. De nem tudtam, hogy miután felvettek, végig fúrt a hátam mögött, mindent kritizált, amit csináltam, megjegyzem, indokolatlanul. Úgy viselkedett, mintha a főnököm lenne, munkákat osztogatott, volt olyan is, hogy helyette csináltam meg a könyvelést például. És gondot fordítok a munkámra, nem hanyag munkát végeztem. A pálmát itt az vitte, hogy sorozatosan engem küldött le az ebédjéért, amit egy ideig elvállaltam, de nem értettem, nekem ez miért feladatom, hogy egy egyenrangú kollégának ennyi szívességet KELL tennem. És egyszer, mikor szintén én mentem le az ebédért, hallom, hogy épp azt meséli a főnöknek, hogy a tamponom a vc-n akartam lehúzni, "ő látta" (?), és ilyen és olyan igénytelen vagyok.

Az arcába kellett volna vágjam az ételét, de utána kiléptem, és mikor ezt megbeszéltem a főnökkel, hogy próbaidő után ne hosszabítsa meg a szerződésem, mert távozom, mondta, hogy eszébe sem jutott, és itt derültek ki a fúrások. Én meg csak néztem tátott szájjal..Hogy miket hordott rólam össze. És alaptalanul, mert egyik sem volt igaz.

Azóta zárkózottabb vagyok, és nem fogadok el segítséget az emberektől. A bizalmam elveszett, úgy érzem.