Ha a szülők mindig segítséget kérnek, illik mindig segíteni?

Ne hagyd, hogy droton rangassanak, de ha neked nem nagy ügy segíteni, illetve ha valóban nagy szükségük van a segítségedre, akkor segíts, úgy illik, még akkor is, ha vannak benned sérelmek. Ha nem olyan sürgős a dolog, akkor ne feltétlenül azonnal segíts, hanem majd akkor, amikor jobban belefér az életedbe, hogy ne érezd úgy, hogy folyton kihasználnak. Legyél te is ugyanolyan fontos a történetben, mint ők, hogy megmaradjon az önbecsülésed, szóval ha úgy érzed, most épp túl nagy áldozat lenne részedrol, akkor ne segíts, viszont mondjuk legalább adj nekik tanácsot, hogy hogyan oldhatnak meg a dolgot másképp - de azért segits nekik, ha megteheted.

Alakulgatsz te is. Gyanús, hogy rögzültek ezek a minták:) Nem látom, hogy ezekben a kérésekben mi a probléma? Hacsak nem az, hogy meg vagy bántva.

Ha meg olyan, amire meg tudod őket 1-2 óra alatt tanítani - pl. az online bankolás, csekkbefizetés már simán megy a 80 éves szüleimnek is - akkor jobban jársz, mintha folyton ugráltatnak. De el lehet udvariasan utasítani is, ha épp nem fér bele az idődbe és akkor hidd el, meg tudják oldani másképp. Pl. "Anyu/Apu, most hétvégén programom lesz, hétköznap meg későn érek haza, kérlek, menjetek be a ti a bankba valamelyik délelőtt, segíteni fognak és gyorsabb lenne meg kevesebb költséggel is jár, mint ide-oda utalgatni". Sokszor csak annyi van, hogy félnek használni a technikát, de ha már egyszer, párszor sikerült, rájönnek, hogy nem harap. És persze sokszor az is lehet, hogy "hiányzol" és csak ürügy, hogy beszélhessenek veled, figyelj rájuk, fontosnak érezzék magukat vagy szimplán ne unatkozzanak, ne érezzék magukat haszontalannak. Ezeket te tudod felismerni.

Neked ez nem ekkora erőfeszítés, nekik meg valós segítség. A mai idősebb generációnak nehéz ezt az új világot sokszor értelmezni- mi meg kvázi ebben nőttünk fel. Segíts nekik szerintem.

Szabó egy határt! Pénzzel ne segíts, vagy ha nagyon úgy érzed, hogy te akarsz nekik pénzzel is segíteni, akkor szabja a fejedben egy határt, amit nem lépsz át semmiféleképpen. Egy olyan összeget, pl 10 vagy 20 ezer forint, ami nem megterhelő számodra. Ha kölcsön kérnek akkor adj, ha megadták az előzőt, és akkor is olyan összegeket, amik nem szorítanak meg téged. Ha nem szokták megadni, ha azt érzed, hogy kihasználnak, akkor ne adj. Ugyanez a segítéssel. Szabja a fejedben egy határt, pl havi egyszer vagy kétszer mondjuk egy vagy két óra, ha nem megterhelő neked, hogy valamit beállítasz nekik vagy megcsinálsz a házban, akkor csináld. De ha úgy érzed, hogy ez az egész megterhelő, csak kihasználnak, semmi kölcsönösség nincs a részükről, akkor lazítsd meg jelentősen a kapcsolatot, koncentrálj a saját életed építésére.

*szabj

Én szoktam segíteni. Családi kultúra, szerintem szüleim azért maradtak a szülővárosunkban, hogy tudjanak segíteni. De azért amikor apám olyanokkal bíz meg, hogy "úgyis Pesten vagy, vigyél innen oda azt, hozzál amonnan azt", azért van egy pont, amikor szólok, hogy amúgy amennyi benzin vagy tömegközlekedési idő órabéremmel összevetve, amire kér, az drágább, mintha postázna, vagy kifizetne egy kiszállítást, akkor megérti, hogy nem úgy megy az, hogy nekem ami Ferihegytől nyugatra van, az mintha ő átmenne a szomszédba... És akkor nem erőlteti. Én 30 éves vagyok, a szüleim fejében egy 1500 forintos kiszállítási költség a világ vége, akkor inkább a "pesti gyerek" vegye meg, majd hazakerül. Nekem meg az 1500 forint kiszállítási költség aprópénz, mert ha személyesen mennék érte, annyi idő lenne, amennyi idő alatt 10 ezer forintot keresek, inkább kifizetem az 1500-at.

Amiket leírsz, nem nagy dolgok, ennyit az ember még a barátaiért is megtesz, nemhogy a szüleiért. Idősek, persze nem megy nekik úgy a számítógépezés. Ami neked a gépen 5 perc, nekik lehet órákba telik.