Normális az, ha az egyik fél beteg lett, de nem akarja, hogy elkapja a párja és ezért nem találkoznak amíg jobban nem lesz, pedig hiányzik neki?

Nem tudom lehet én vagyok a kivétel,de sosem értettem az ilyet, egyik ismerősöm is mesélte,h beteg volt és a barátnője megmondta h bocs édes addig nem találkozunk míg meg nem gyógyulsz,mert nem akarom elkapni... Hát én ezen nem gyengén kiakadtam...

Én pl mikor beteg voltam, a barátom itt volt mellettem,ápolgatott,sőt még a beteg ágyamba is mellém feküdt:) és fordítva is így volt. Mikor ő lázas volt stb ugyanúgy ott voltam mellette és ölelgettem puszilgattam és garantálom,h ettől gyorsabban felépült:)

Sose félek hogy elkapom, és a másikat se féltem hogy elkapja. Volt hogy barátomnak herpesze volt, ugyan úgy megcsókoltam. Kórházba is bemennek látogatni, pedig biztos ott is ellehet kapni ezt azt. És nem egy kis náthát amiről most itt írunk.

Persze ez úgyis neveltetés kérdése. Én így lettem nevelve, ha beteg voltam akkor is ittak utánam a családba, ugyan úgy puszilgattak.