Minden anyós nem igazán szereti a menyét?

Nekem eddig szerencsém volt, elég könnyen szót értettem az anyós jelöltekkel.

Hozzáteszem, nekem az átlagnál eggyel alkalmazkodóbb személyiségem van, és ez igaz volt egy kivétellel az anyósokra is. Illetve

Tehát nem véletlenül választottam a szerencse kifejezést, mert az is kellett ahhoz, hogy a dolgok együttálljanak.

Most ha kifogok egy problémásabb anyukát, aki potenciális ellenségként tekint mindenkire a fia körül... na, hát az nem tudom mit hoz ki az én személyiségemből. :D

Nagyon szeretem a fiam barátnőjét, jó a kapcsolatunk, közvetlen, kedves lány, és boldogok együtt, ami nekem a legfontosabb.

Anyósomat kb. 3 éve nem láttam, nem is hiányzik. Sosem voltunk közel egymáshoz. Nem hiányol bennünket, jól elvan a kocsmai haverjaival, ők még benyalják a hazugságait.

Az exem anyja utált, mert "elveszem a pici fiát". A pici fia 40 éves, és rajtam kívül egy nője sem volt, én is bírtam vele 2,5 éven át :D

A vőlegényem anyukája normális nő, jól kijövünk.

Nem tudok róla, hogy utálna az anyósom, eddig nem úgy viselkedett velem. Hogy szeret az mindenképp túlzás, nem ismerjük egymást annyira, mert ritkán találkozunk, évente átlag 2x.

Exvőlegényem anyja gyűlölt, a 0. perctől, nem is titkolta. Annyiszor rágta az exem fülét hogy én nem szeretem, meg fogom csalni, mocskos ronda r..banc vagyok csak, ahányszor csak tudta. Nem sokáig voltunk együtt, még egy évig sem bírtam vele lenni. Betegesen féltékeny, irányítasmániás, frusztrált, görény mamapicifia volt, a végén ő csalt meg engem, és felpofozott, mikor szakítottam, bezárt a szobába és otthagyott, hogy én nem hagyhatom el. Az ablakon át szöktem meg.