Kinek milyen a viszonya az anyósàval és apósàval illetve sógornővel?

Anyósommal szuper, olyan mintha az anyukám lenne. Apósom már nem él, de vele is jóban voltam.

Sógornőmmel semmilyen, nem tartjuk a kapcsolatot.

Anyós folyamatosan támadott a hátam mögött, így vele már inkább semmilyen, nem beszéltünk évek óta. Apóssal sem találkoztam már rég, de vele lehet értelmesen beszélni, úgyhogy inkább semlegesként jellemezném, sosem ártottunk egymásnak, nem is az a fajta ember.

"Sógornőm" (még nem házasok, csak együtt élnek) nem ismerem, sógor lassan 1 év után sem vette a fáradságot, hogy bemutassa mindenkinek.

Apósomat imádom.

Anyósom számomra megbukott anyaként és főleg nagymamaként. Azóta van nyugalom, mióta nem része az életünknek (a férjem döntése volt).

Sógornőmmel elvagyunk. Teljesen más az életszemléletünk, de tudunk beszélgetni.

Apósommal olyan semmilyen a kapcsolat.

Anyósommal kifejezetten jó volt a kapcsolat, nagyon sokat beszélgettünk. Ez addig tartott míg a lánya nem szült.

Azóta változott meg minden, ha mi nem hívjuk nem igazán hív. A gyerekeket rengetegszer hívta, hogy vigyük őket, ott aludjanak stb. Azóta semmi, van hogy a telefonbeszélgetés alatt egyszer se kérdezi meg, hogy vannak csak a lánya gyerekekről beszél.

A szóban forgó sógornő pedig a szemembe normális, a hátam mögött még kibeszél. Ez a klasszik ha találkozunk próbál jó fejkedni de amúgy meg a háta közepére nem kíván.

Anyóssal, apóssal udvarias, de nem közeli.

Sógornőmet max karácsonykor látom.

Egyikükkel sem tartom a kapcsolatot olyan szinten, hogy felhívnánk egymást vagy ilyesmi.

Sógornőm egy gyerek - papíron diplomás felnőtt, de rémes, mennyire nem képes kiállni magáért, és mennyire akaszkodik a férjére (kb mint egy kisgyerek: amit apu mond, az úgy tök oké, önálló gondolata nincs).

Apósom alkoholista, szóval hagyjuk.

Anyósom normális, csak erőszakos természetű, de azt tudom kezelni.

Anyósomék szemben laknak velünk, a sógornőmék meg mellettük. Ez egy kis falu.

Jó a kapcsolatunk, bár nagyon mások vagyunk! Sógornőm 8 általánost végzett, de egy nagyon kedves, jószívű, segítőkész asszony, kedveljük egymást, nálunk 3 gyerek van, ott 4, és a gyerekek úgy járnak be a 3 ház közül bármelyikbe, mint a sajátjukba. Mindenhol kapnak enni, inni, figyelnek rájuk stb.

Férjemmel mi mindketten diplomások vagyunk, és kezdetben volt amúgy nagy csodálkozás, meg igazából még most is van, hogy pl. nálunk a kutya-macska bejöhet a házba, orvoshoz visszük, ha beteg, sőt, kutyát sétáltazunk, sőt, még ez sem elég, férjemmel eljárunk futni és biciklizni, nem a boltba, hanem sport gyanánt, és arról már ne is beszéljünk, hogy mennyibe kerültek a kerékpárok...

De ettől függetlenül mindenki jóban van mindenkivel, aminek szerintem az az alapja, hogy számíthatunk egymásra, nem szólunk bele egymás életébe, és ez a csodálkozás sosem csap át ítélkezésbe. A legdurvább, amit anyósom mondott, az volt: Hát, ti ilyenek vagytok, kislányom, mások meg másmilyenek.

Anyóssal, apóssal, sógorral jó a viszonyom, jó embereknek tartom őket.

A sógornőmmel (testvérem felesége) sajnos nem felhőtlen, valahogy mindig félreérti, amit mondunk neki, szereti megmondani a tutit, na meg teljesen más az életszemlélete és a gyereknevelési elvei. Emellett nem szereti és nem is érti a humort, anélkül meg nehéz a családomat elviselni ;).