Milyen az élet az anyósotokkal?

köszi a válaszokat mindenkinek!

nem értem ki és miért pontozta le a válaszokat!:S ha nem tetszett,megírhatta volna,h mégis szerinte hogy működik a dolog..mind1 számomra hasznosak voltak!

azt már látom,h nem biztos,h olyan könnyű lesz,mint amilyennek elsőre tűnik :/

kétgenerációs családi házak között keresgélünk,még nem találtuk meg a megfelelőt,de a párom nagyon boldog,h nem tiltakozom az ellen,h anyósom is költözzön velünk(én már picit félek:S,de párom eleve olyan házban gondolkozik,ahol "szabad" lehetek,magunkra zárhatjuk az ajtót,stb.,és anyósom is akar magának külön konyhát,tusolót a nagyobb függetlenség kedvéért. nem tudom mikorra találunk megfelelő vagy jól átalakítható házat,de lényegesen könnyebb lenne nekünk anyagilag,ha nem 100kilométerekre lakna tőlünk,mert így is havonta jelentős összeg megy el párom fizetéséből arra,h az édesanyját kisegítse(félre értés ne essék,nem sajnálom tőle azt a pénzt-és párom se!),de gyerek mellett már érződne a hiánya...és ha a közelünkben van,bármiben könnyebben tudunk segíteni neki

az állatkérdéssel nincs gond,hozná az új helyre a kutyáját,mi meg megmondtuk neki,h (kopasz) macskát szeretnénk a házba,azt mondta jó,majd becsukja szobája ajtaját,h hozzá ne menjen,de a mi részünkön olyan állatot tartunk,amilyet akarunk,abba neki nincs beleszólása...

egyébként kedves,aranyos segítőkész asszony,soha nem tett nekünk (és másnak se) keresztebe,nagyon hamar befogadott és a lányaként kezelt,amiben tudott segített,soha nem szólt rám egy rossz szót sem...bízom benne,h gyökeresen nem fog megváltozni a későbbiekben sem :)