Milyen az élet az anyósotokkal?

8:59 vagyok

Mi is szeretnénk már gyereket,azon is gondolkodtunk hogy húzunk egy szintet a házra és akkor majd mi felköltözünk oda,de akkor sem biztos hogy nyugodt körülmények között leszünk.amúgy jó a viszonyom az attilával(anyós párja),pl jövőre megkéri anyós kezét azt gondolom utána esküvő is lesz,csak azt nem tudom hogy akkor a ház az ő nevére is fog e kerülni.ettől félek.elvileg az egész ház anyósom nevén van párom az egyedüli gyereke,ezért elvileg ő örökli a házat,csak én meg nem akarom úgy befektetni a pénzemet hogy 2 év múlva azt mondják ide költöznek a gyerekei az attilának és esetleg az attila nevére kerül a fél ház.nem tudom olyan feszélyeztetett helyzetben érzem magam.anyósom előző férjétre sem íratta a ház felét talán itt sem tenné,de ki tudja a szerelem vak.Meg olyan megjegyzéseket tett annó attila hogy neki gyereket itt már nevelnie nem kell csak páromat kell kiházasítania,ez nekem úgy esett le hogy menjünk innen mert zavarjuk.nem tudom mit csináljak szívem szerint elmennék jó messzire ,de párom kijelentett hogy ő nem hagyja magát,azért nem fog házat venni hogy itt lesz ez is.hát nem tudom mit hoz a jövő.Párom innen menni nem fog .

Soha, de soha ne költözz össze az anyósoddal. Az anyósviccek mindig a feleség anyjáról szólnak, de az életben mindig a férj anyjával van a probléma.

Mi még nem élünk együtt.Már a karácsonyi ajándékot firtatta, hogy párom nővérének mosogatógépet akarnak venni, és mi is szálljunk be jelentős összeggel, párom mondta, hogy nem tudunk(nem is akarunk) sokat adni, mert a kocsit műszakiztatni kell januárba. Erre mondta, hogy akkor majd nekem vesz olcsó ajándékot. Mellesleg én mindig valami olcsóságot kapok tőlük, de nem azt nézem, hogy mennyibe került, hanem a szándékot, bár ezek után az is megkérdőjelezhető. Legszívesebben azt mondanám, hogy ne vegyenek semmit, én se veszek.

A párom édesanyja is egy csupaszív asszony, nagyon szeretem. De ha egy mód lenne rá nem költöznénk vele össze "anyóstól olyan messze kell lenni, hogy házi papucsban ne tudjon átjönni":) Ez igazság.

Bár mondom, minden rosszindulat nélkül, a párom édesanyja nagyon rendes velem, mindig segítőkész, aranyos, mindent úgy akar csinálni, hogy nekem jó legyen, én azért nem költöznék össze vele. Nem szeretném ha jóindulatból vagy bármi másból kommentálná, hogyan főzök, mosok, takarítok, nevelem a gyerekeimet.

Pedig tényleg tisztelem, de ebből nem engednék. Viszont ha segítségünkre szorulna (pl betegség) szó nélkül költözhetne hozzánk.

A helyzetünk ugyanaz mint a tiétek kedves kérdező. Mi meg is léptük ezt a vidéken adjuk el, vegyünk közösen házat dolgot. Anyósom 74 éves, már 6 éve elment a férje, így aztán magát sem tudta eltartani, és a házat sem tudta fenntartani, így ez nekünk a férjemmel havi szinten 150 ezres kiadással járt, amit nem bírtunk már.....

Hát lassan 3 éve élünk együtt. Nehéz....... Én 25 vagyok, a férjem 30 éves és 2 éves a fiúnk. Mentek a viták a gyerek körül, aztán azért, hogy minek megyek dolgozni, mostmeg a férjem kezét fogdosná állandóan, mert hogy köhög, beteg és neki az a dolga, hogy mellette legyen és babusgassa?!? 30 éves felnőtt embert, akit nem mellesleg én akarnék babusgatni..... (mármint érted, hogy értem :) )

Szemét egy nő, de mostanában normalizálódik a helyzet, csak mostmeg a szenilitása kezd előjönni.

Lényeg: remélhetőleg 2-3 éven belül kétgenerációs házba akarunk költözni (akkor lesz elég félretett pénzünk remélhetőleg), és akkor talán kevésbé telepedik majd ránk.

Én is szerettem, de tudtam mit vállalok, mert már akkor sem volt százas, mikor megismerkedtünk. De valahogy abból az anyagi csapda helyzetből ki kellett kerüljünk, mert az nem mehetett tovább.

Bocs, hogy hosszú lett. Igazából, mi csak akkor tudtuk volna ezt máshogy csinálni, ha a többi testvér is részt akar venni a mama életében, de mivel őket teljes mértékben kiutálta, így mi "maradtunk". Ha tudjátok, oldjátok meg másképp.

Meg gondolj bele még ha Ő kivételesen nem is olyan beálítottságú lenne mint a fent leírtak,de szegény elég öreg.

Most még tud gondoskodni magáról(valószinűleg),de aztán elkezd betegeskedni.Segíteni mindenbe neki,kiszolgálni,nem lehettek kettesben a pároddal.

Aztán meg a párod is agódna az anyukája miatt mikor megbetegszik,nem tud hazamenni és nyugodtan elengedni magát stb.

Szerintem nagyon rossz ötlet.

Ugyan én nem ismerem az anyósom,de a párom nagyon nem szereti az anyámat.Folyamatosan beleszól ha főzök,ugráltatja a barátomat.

Pl vigye ki a szemetet,kiviszi utána meg jajj elfelejtettem,hogy krumplit is kellett volna hozni.Kimegy krumpliért aztán:Jaaa hát a postaládát ma még senki sem nézte meg.Na ilyenkor már én is kiakadok.Ezt mondhatta volna egyszerre,de nem 12óra meló után a páromat ba..tatja.

Ha mosogatunk minden tányért egyesével átnéz,pedig 1000x alaposabbak vagyunk nála.

Ha főzök akkor mindenbe beleszól,tegyek bele még sót,ne úgy vágjam a krumplit stb.

Pedig nem ma kezdtem már főzni,van egy kis rutinom.

Megkeseríti az életünket és alig várjuk,hogy végre elmenjünk innen.

Szerintem kell lennie más megoldásnak is.

Figyu!!!

28 éves nő vagyok. Kb 6 éve lakunk együtt nálunk /szüleimnél/.Apukám 3 éve halt meg így most hárman lakunk a szülei házunkban. Gyerek korom óta azt hajtom, hogy márpedig én nem fogok innen elköltözni sehova. Ez a ház amiben most lakunk az enyém lesz, kifizetem a tesvéreimet és punk-tum. Ez a véleményem kb akkor változott meg, mikor meghalt apukám. Akkor minden olyan más lett. Párom és anyukám egyre nehezebben jöttek ki egymással, de olyan szinten, hogy már két szót nem tudnak egymáshoz szépen szólni. Párom amúgy elégé egy ideges, hirtelen haragú ember, de még is éveket várt arra, hogy belemenjek abba, hogy költözünk külön. Be kellet lássam, hogy a gyermekkori álom az nem leány álom. Most ott tartunk, hogy tavasszal ha minden jól megy költözünk. Vettünk egy házat. Mondhatnám, hogy most még otthon lakunk, de egyre rosszabb, mindenfelől hallom, hogy kinek mi a baja a másikkal. Én már ezeket meg sem hallom nem érdekel ott tartok.

Igen egyedül marad anyukám, tudom nem lesz könnyű, de ez a jelenlegi helyzet sem sokkal jobb. Mindennek én iszom meg a levét, az én egészségem menne rá a sok idegeskedéstől.

Szóval, ha teheted/tehetnéd, ne tedd. A párod lesz a középpont, és mindennek ő issza meg a levét. Kialakul benne, egyfajta mindenkinek megfeleni vágy, ami teljesen össze fogja zavarni. Sokszor nem fogja tudni kinek adjon igazat, mert végül is erre megy ki a játék majd. Viaskodás anyós és meny között. És ebbe lehet hogy pont te fogsz leghamarabb besokalni. Azt javasolnám, hogy inkább vegyetek két kisebb házat, akár egy egy szoba konyhásat, de külön lesztek. Így legalább nem lesznek olyan külsö tényezők, amik bezavarhatják /ami nagyon sok vitát eredményez köztetek/ pároddal a magánéleteteket.