Van olyan hogy nem tudtok ha akartok se megbocsájtani egy rokonnak?

Nálad jött le így. Ezt a következtetést te vontad le, ami rólad többet mond el, mint arról, aki mondta. Nekem pl. ha egy nagyvárosi azt mondja, hogy vidékiként nem tudom, milyen az, hogy 10 percenként jön a busz és mégis tömve van, az nem sértés, mert tényleg nem tapasztalom. Amíg nem árulod el, mi volt ez a téma, addig a jó isten sem fogja megmondani, hogy te kombináltad túl, vagy tényleg sértő volt-e, amit mondott. Sőt, mondok jobbat, még ha sértő is volt, akkor sem biztos, hogy annak szánta.

Igazából három dolgot tudsz tenni:

1. Megsértődni egy életre.

2. Elfelejteni az egészet, mintha mi sem történt volna.

3. Felnőtt módjára megbeszélni.

A többség a másodikat választja, meg önmagában feleslegesen forrong. És szerintem amúgy ez a legjobb. Az én nagyvárosi rokonaim is mondanak néha olyat, amin anyám félig jogosan sértődik meg, meg ha meg akarna sértődni, a tulajdon szülője is megsértődhetne. De azt fájlalnám, ha én a szüleim hülyesége miatt kevesebbet találkozhatnék a nagynénémmel, aki sznoboskodik, de könyvekről-színházról tök jókat tudok vele beszélgetni, meg emiatt kevesebbet látnám az unokatestvéreimet. Csak azért, mert anyámat irritálja, nehogy már ne hívjuk meg karácsonyra.