Hogy dolgoztad/dolgozod fel, hogy más utat akarsz járni mint a szüleid, és tudod, hogy ezzel szomorúságot okozol nekik?

Az Én szüleimnek csak az a fontos, hogy megtudjak élni és "jól érezzem magamat". Mindegy, hogy orvos, tetováló, vagy eladó, az a lényeg, hogy boldog legyek.

24/L

De Te, kedves kérdező, miért is érzel szomorúságot?

Mi az, amivel ezt váltod ki a szüleidből?

24/L

Hát nehezen. Én így vagyok boldog, családom ezt megpróbálja megérteni ugyan, de elfogadni szerintem sohasem fogja.

Az eredmények engem igazolnak, de szerintem ők már dacból se engednek saját elképzelésikből. :)

Szeretjük egymást, a lelkük mélyén tudom, hogy nagyon büszkék rám, de ők ezt sose mondanák.

Gondolkozz el ezen!

Miért, pontosan mit csinálsz? És mit akarnak a szüleid?

Egyébként úgy lehet feldolgozni, hogy elég önző leszel ahhoz, hogy a saját javadat akarod, nem másokét. Mert ha mindig másoknak akarsz megfelelni, akkor nem a saját életedet éled, hanem az övékét. Ergó ők boldogok lesznek, te viszont boldogtalan, ami nem egy jó dolog.

A tapasztalat egyébként az, hogy ha elég bátor vagy kiállni a céljaid mellett, ha elég határozott vagy, ha látják, hogy neked úgy jó, ahogy élsz, boldog vagy, elfogadod saját magad olyannak, amilyen vagy, nem érzel lelkiiemeret-furdalást, akkor a szülők is belátják, hogy az a fontos, hogy boldog vagy.

Természetesen a normális kereteken belül, mert ha pl. állatorvosnak szántak, te meg macskákat kínozol helyette, akkor nem.

Egyébként nem igaz, vannak szülők, akiknek nem elég, ha a gyerek "csak" boldog. De ez nem a gyerek hibája, hanem a szülőé.

Pl. van egy barátnőm, kitagadták a szülei, mert eljegyezte a barátja. Előtte évekig jártak, azt nem ellenezték. A pasi "bűne", hogy majdnem 20 évvel idősebb, mint a lány. Évek óta nem beszélnek a lányukkal, aki mellesleg közben ötödéves az egyetemen, köztársasági ösztöndíjjal, amit csak nagyon jó átlaggal lehet megkapni, mellette dolgozik is. Az egészben az a legszomorúbb, hogy ha balesetben vagy betegségben meghal, a szülei életük végéig siratják. Így, hogy "csak" boldog, viszont nem állnak szóba vele, halottnak tekintik.

Le leszek pontozva, de leírom, ha már így érdekel téged:

én nem akarok gyereket, és ezt apám is tudja. Anyám, amikor még élt, utált érte, apám elfogadta, de pár hónapja bekattant, márpedig én szüljek, blabla.

Úgy vagyok vele, hogy csak azt fogom csinálni az életemben, amit én akarok (persze most itt szülői részre kell gondolni, tehát nem apám álmait fogom megvalósítani, amúgy tudom, hogy nem azt csinálok majd, amit akarok többségében:) ).

Nem érzek lelkiismeret furdalást azért, mert nem úgy fogok élni, ahogy elvárják tőlem. Én is sok mindent elvártam apámtól, de tett rám magasról. (ne piáljon, ne költse el a kevéske pénzünket)

Bár lehet, ha jobb kapcsolatom lett volna apámmal, lenne egy kis rossz érzés bennem, de nem úgy csinálta, hogy lehessen szeretni. (pia, pénz költés ezerrel)