Anyukám halálán nem tudok továbblépni. Ez fura?

én 6 éve próbálok...senkinek sem könnyű hidd el,de csak magadat készíted ki ezekkel a kérdésekkel.próbálj más dolgokra gondolni,nálunk a hétköznapok nagyon rázósak így könnyebb nem gondolni rá...de most 1.-jén sírva aludtam el és tegnap is csak bámultam magam elé,ma jobb....nekem az idő múlásával egyre nehezebb...de ez van...lehet így is élni és kell is!!! higgyél abban hogy egyszer újra együtt lesztek,mert kell valamiben hinni,enélkül mégamúgyse menne!!!!

23/L

Részvétem!

Persze, hogy nem tudsz rajta túllépni, ez mindenkinek nagyon nehéz! Ne keseregj magadon azon, hogy milyen vagy. Nem lehet mindenki egyforma, anyukád talpraesett nő lehetett, ő olyan volt, te meg olyan mint aminek leírtad. Nincs ebben semmi szégyen, különbözőek vagyunk. Anyud is biztos nagyon büszek rád. Csak te vagy magaddal szemben könyötelen, ő úgy szeretett amilyen volál.

De ha úgy érzed, hogy ezen nem tudsz túllépni, akkor próbálj apró lépésekkel haladni előrre. Próbálj visszaemlékezni arra, hogy adott szituban anyukád mit és hogyan cselekedett. Egy-egy jól sikerült nap után nézz fel az égre és állapítsd meg, hogy anya ma igazán büszke lehetsz rám. Ne feledd, ez nem megy egyik napról a másikra.

Mindezek ellenére a legjobb az lenne, ha megértenéd, hogy anyud biztos nem várná el tőled, hogy ekkorát változz. Ő szeretett és tuti szeret ma is, úgy ahogy vagy.

Egy éve próbálok túl lenni rajta, nem igazán megy.

Anyu is szókimondó, vagány, talpraesett nő volt, a nyomába sem érek...

Szerintem ha sírsz, az normális, én megkérdeztem anyu egyik barátnőjét, jóban vagyunk, neki már 20 éve, h meghaltak a szülei, a mai napig gyászolja őket.

Szerintem ez nem olyan, amin túl lehet lépni, egyszerűen csak bele lehet szokni, h nincs már édesanyánk.

Vannak élethelyzetek, amikor nagyon jó lenne, ha itt lenne velünk, pl nem volt ott az esküvőmön sajnos.

neked is lesz, majd első nagy szerelem, szakítás, első gyerek stb, amikor azt érzed, h vele sokkal könnyebb lenne, de ahogy telik az idő, egyre felnőttebb leszel, rájössz, h megy az élet tovább, és már majd nem gondolsz mindig rá.

Aztán jönnek az ünnepek, akkor mindig rosszabb, nálunk a karácsony durva nagyon, szenteste hagyott itt minket anyu, most jól megforgatott a halottak napja is, de vannak napok, amikor jobb, ebbe kapaszkodj.

És még valami, tudd, h fent vár téged, hidd el, h segítene, ha tudna, a szeretete nem múlt el irántad, és ha eljön majd a te időd, ott lesz veled.

Van egy könyv, mesekönyv egyébként, az Oroszlánszívű testvérek, én mindig erre a könyvre gondolok, olvasd el, ha teheted.