Álomnő, vagy lábtörlő akarsz lenni? Mire jó ez a nyilt uszítás?

Kedves 13:33!

Én írtam a KIRÁLYT, aki mellett a szerelmes nő királynő lehet.

Mutatok neked királyt, például az én páromat. Az, hogy egy férfi bátor, tudatos, mély érzésű, intelligens, felelősségteljes és hiteles pár lehet, az rengeteg munkába kerül, és éppen ezért ilyen ritka.

Tisztában vagyok vele, hogy nagyon kevés az ilyen férfi, és hogy szerencsés nő vagyok, viszont azzal is, hogy milyen sok munka van benne, hogy egy férfi (vagy egy nő) ilyenné válik. Sajnos a rengeteg csonka család és hiteles apakép nélkül felnőtt férfi valóban puhány, sekélyes, menekülő, gyáva, sokszor érzéketlen és teljesen infantilis, de soha nem is láttak hiteles mintát maguk előtt, ezért nem haragszom rájuk.

Ugyanakkor a nők között ugyanilyen kevés a valódi, hiteles nő, és ahhoz, hogy egy nő rátaláljon egy KIRÁLYára, ahhoz előbb magának is királynővé kell válnia. Egy görcs, hiteltelen, megalkuvó lábtörlő mentalitású nő (vagy éppen egy felfuvalkodott egójú, rideg nőnemű) sosem fog bevonzani egy királyt, mert neki nem jár, hiszen egy ilyen nőre nem vágyik egy elégedett, boldog, kiegyensúlyozott férfi. Mindenki a saját maga hitelességének, boldogságának megfelelő párt vonzza be, ezért a munka saját magunkon kezdődik, és csak utána várhatjuk a királyunkat.

Itt néhányan a kőkorszakból írogatnak? Például az a nő, aki azt mondta, hogy mutassunk olyan férfit, aki nem az asszonyon éli ki a saját nyomorékságát... hát erre az a válaszom, hogy nem a középkorban vagyunk, MINDEN NŐ MEGVÁLASZTHATJA, MILYEN FÉRFIVAL KÖTI ÖSSZE AZ ÉLETÉT!

Aki ilyen pasit elvisel, annak ez jár, mert szarba se veszi magát. Sok olyan férfi van, aki magával rendben van és nem a körülötte lévőkön éli ki a saját nyomorult belső világát, csakhogy ezek a férfiak a hasonló nőket megtalálják és boldogan élnek velük.

Azok a nők meg akik a hülye illúziójukba meg önhazugságaikba esnek, azok szoktak meglepődni, amikor házasság előtt jönnek a jelek arról, hogy a pasijuk mekora köcsög, de azért ők akkora primitív pitsák, hogy elvetetik magukat vagy felcsináltatják magukat, aztán amikor a pasi rájuk szarik meg megveri őket, akkor meg hápognak. Hát lehet hogy a férfit személyiségét kéne szeretni miután megismerjük, és akkor boldog kapcsolatok lennének.

Ez az egész uszítás. Hogy mire jó? Gondoljunk bele egy kicsit.

Minél kevesebb ember ismeri és fogadja el önmagát (legyen az férfi, vagy nő), annál könnyebben manipulálható. Minél kevésbé ismeri önmagát, annál kevesebb esélye van másokat megismerni, illetve elfogadni. Innen még kevesebb esélye van egészséges párkapcsolat kialakítására, következésképpen vagy eleve egyedülálló, vagy a bukott párkapcsolatából kilépve válik azzá. Utóbbi esetben még sérültebbé válik, és mivel önmagát sem fogadja el (saját hibáit sem) a másik nemmel kapcsolatban épít fel előítéleteket. Ez pedig tovább rontja az egyébként is csekély esélyét egy egészséges kapcsolatra.

Eredmény: rengeteg kiábrándult, frusztrált egyedülálló, aki mind önálló háztartást tart fenn, mind külön potenciális vásárlója különböző termékeknek (férfinak és nőnek külön lakás, külön kocsi, külön tévé, külön hűtőszekrény, és a végtelenségig sorolhatnánk), és ezek az egyedülállók azért gyermeket nevelnek, erősen beléjük táplálva az általuk kikövetkeztetett tézist a másik nemről, kvázi újabb potenciális vásárlóréteget képeznek.

Plusz nekik még el lehet adni a reményt, ilyen és hasonló tanfolyamok sokaságával, hogy szimpla manipulációval megtanulhatják uralni a másik nemet.

Mindezt annak köszönhetjük, legalábbis szerintem, hogy a média által sugallt egyedivé válási mánia során egyetlen percig sem foglalkozunk a kérdéssel: kik is vagyunk mi, mitől is vagyunk egyediek. Amit teszünk, az a következő: ugyanazokat az okosító műsorokat nézzük, arról, hogyan lehetünk egyediek, (ruházatunk, lakásunk, munkánk, stb) majd a tanácsokat jól megfogadva tökéletesen egyformává válunk mindazokkal, akik hozzánk hasonlóan ugyanazokat a műsorokat nézték. Megnyugszunk, hogy egyedivé lettünk, de még mindig nem tudjuk, kik is vagyunk, és miért.

Az értékekről már ne is beszéljünk. A hűség, a szeretet, a tisztelet, az elfogadás egyre kevésbé ismert fogalmak, az alázatot pedig egyenesen pejoratív értelemben használjuk.

Még egy gondolat a korábbi hozzászólásokhoz:

Király és királynő. Ők ketten egymást szolgálják, senki mást. A királynőnek a király éppen úgy ura, mint a többi alattvalónak, és vica versa. Az ágyasok őket szolgálják, a királyt is a sajátjai, és a királynőt is. Jól írtad, kedves kérdező, hogy a méltatlan királynői szintre emelt nő... Leginkább az emelésben látom a problémát. Ha méltatlant emelsz fel, attól még nem lesz méltó. A méltót pedig nem kell felemelni, csak felismerni, és rangjának megfelelően kezelni.

A válasz írója 80%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 13:53

Ne haragudj, főleg, ha nem így van, de a leírásod alapján a férjed egy tesze-tosza, tétlen alak, akinek csak a szája jár. Abból, amit olvastam, azt látom, hogy nem tiszteled őt (erre persze kérdezheted, hogy mit is tisztelj benne, és nyithatunk vitát erről is, de most inkább ezt hagynám), a kérdésem az, hogy szereted-e? Úgy igazán. Elfogadóan, megbocsátóan.

A kapcsolatotok kezdetén is ilyen volt? Vagy tartotta amit vállalt, minden esetben? Mert ha igen, akkor valaminek történnie kellett, hogy most ilyen. Lehet, hogy frusztrálja, hogy nálatok te hordod a nadrágot, és az is lehet, hogy a gyermeketek születését követően úgy érezte, nem figyelsz rá annyira, már nem olyan fontos neked, mint korábban. Nem tudom, mi történt, a részleteket nem ismerem, de ha ő ilyen, és régebben másmilyen volt, annak oka kell, hogy legyen.

Mi a baj a szórakozással? Te nem szeretsz szórakozni? Ugyan, ne mondd már. :-) Szórakozni mindenki szeret.

Én részt vettem a tanfolyamon, az ingyenesen és a fizetősön is, és életem legjobb befektetése volt.

Azelőtt sorban kihasználtak, most meg én vagyok a királynő. Hatalmas változás.

Ehhez kellett, hogy valaki irányt mutasson, mert ezt magunktól nem tudjuk megszerezni.

Soha nem éreztem még ilyen jól magam, mint most. Pedig vannak problémáim nekem is, nekem sem fenékig tejfel az élet.

Ez, hogy feküdjün le hamar, ezt sehol nem mondják, elnéztél valamit. Inkább azt mondják, hogy NE feküdjünk le hamar minden jöttmentnek, csak annak, aki megérdemli. :-)

Most végre először van olyan kapcsolatom, ahol 8 hónapja minden a legnagyobb rendben. Semmi gixer. Ez a tanfolyam nélkül nem ment volna, mert eddig mindig kifogtam a problémás egyedeket, vagy én generáltam a problémát. Kellett az iránymutatás.

Aki tudja magától is, az ne jelentkezzen. Nekem szükségem volt rá. Megérte 100%ig.