Mikor léptétek át azt a határt, amikortól már nem szép az élet, mert már titeket is összetört az élet? Hogyan tovább?

ugye az , hogy ha megsebzed a gyengébbet

az telejsen nyilvánvalóan egy civilizálatlan tett

mert az állatok gyilkolják meg a gyengébbet

akiket nem köt a kultúra

a morális és erkölcsi elvek

Bözzs beszélő automata üzenete (1:38):

azért van, hogy a gyerekeknél előfordul, hogy kikezdik az egyik gyereket, a gyengébbet

velem is csinálták

mással is

mert a gyermek

úgy tizenkét éves korában kezd úgy azért megtanulgatni a morált, tizenhatévesen az erkölcsi szabályokat

a morálsi szabályok a társadalom által szentesített szabályok ugyebár, az erkölcs pedig az egyén vezérléséből fakad

A kérdés pedig az, hogy azért tehát az emberek nagytöbbségét kötik a morális és erkölcsi elvek??

Épp olvastam, amit kiírtam. Hát, igazából mostanra már minden rosszabb lett. Végleg szakított velem a fiú, kidobott pontosabban, mint kiderült egy nőért. Kiderült, hogy nem volt nője mellettem, csak szerintem szórakozott, és most talált magának valakit. Mai napig kötötte az ebet a karóhoz, hogy ő régen szeretett, mert mondta, hogy már nem szeret, kiszeretett belőlem. Hirtelen, hogy lett nője, kiszeretett belőlem. Egy hónapig egy másik fiúval voltam, és azt hitte, hogy megcsaltam, lefeküdtem azzal a fiúval, holott nem. Legalább egyet tudok, többet férfi még csak a kezemet se fogja megfogni. Soha ennyire nem aláztak meg. Amikor az ember párkapcsolatot próbál egy másik fiúval, és az ilyen durván bánik vele. Tényleg nem volt senkije mellettem, csak én nem álltam a sarkamra bizonyos dolgok tekintetében, és ezért is én voltam tényleg a hibás. Mással ez nem csináltam volna végig, csak vele. Most meg bejelenti, hogy kiszeretett belőlem, holott szerintem sose szeretett. Kicsit bekattantam, de most legalább már látom, hogy ezt a fájdalmat csak a halál oldja fel, és azt viszont én döntöm el, hogy az mikor jön el. Belefáradtam, úgyhogy én ezt már nem csinálom sokáig.

Egyébként tényleg köszi a kommenteket.

"Lehetett volna benne annyi gerinc, hogy közli, hogy nem szeret." Jaj, ne haragudj, de megmosolyogtatott. Szerintem az ilyen emberek mindennek leírhatók, de gerincesnek nem. De meddig tartott neked? Akkor az emberek tényleg csinálnak sűrűn egymással ilyet?:S Én megmondom, miért fura ez nekem. Mert én nekem is volt egy fiúm, akit nem szerettem, de jól éreztem vele magam. Direkt azért, mert tudtam, hogy szeret engem, elhagytam!! Mert nem akartam neki fájdalmat okozni. Egy hónapig tartott a kapcsolat. Nem azért hagytam el nyilván, mert nem szerettem, más miatt. A lényeg az, hogy én képtelen lettem volna tovább húzni azt, amit úgyis megtettem volna. Azt persze, hogy gondoltam, hogy az emberek nem mindig ilyen egyenesek. De azért ezt nem gondoltam :S. Tudom, hogy ez naivitás a ti nézőpontotokból. De az én nézőpontomból meg teljes az értetlenség. Egy év után benyögi, hogy már nem szeret. És nyilvánvaló, hogy talált magának lovat a szamár helyett. Csak szórakozott velem egy évig, és a vicc, hogy máig azt mondja, hogy szeretett engem valamikor. Nekem soha többé nem lesz párkapcsolatom. Tudom, hogy az élet kiszámíthatatlan, és hogy fiatal vagyok és elvileg bármi történhet. Gyakorlatilag meg az fog történni, hogy valszeg öngyilkos leszek pár év múlva, csak el kell költözzek onnan még, ahol lakom, itt nem tudnám megtenni. Én nem vagyok elég erős ennek a fájdalomnak az elviseléséhez. Ha nem ölöm meg magam, akkor is meg fogom szerintem kísérelni, és biztos vagyok benne, hogy sosem leszek az az ember, aki voltam. Sosem voltam normális, de most még kevésbé vagyok ez. Egyszerűen bezárultam, és szeretem azt a fiút még mindig. És ő valószínűleg életem egyik nagy szerelme, azaz életem végéig szeretni fogom. Tehát ha szeretnék családot, akkor bele kéne nyugodnom abba a gondolatba, hogy én hiába őt szeretem, mással vagyok. Azt a másikat is szerethetem, de én nekem feldolgozhatatlan az a dolog, hogy megcsaltam a kedvesem, és nem a kedvesemmel vagyok. Holott az a fiú csak játszott velem. Magyarán én már választottam társat, és tudom, hogy van esélyem családra, de azt is tudom, hogy egész életem sírnék, ha hátat fordítok. Vannak, akiket sose felejtesz el. Tönkretette a magánéletem ez a fiú, vagyis dehogy ő, én magam ő általa. Tudom, hogy ostoba voltam, de muszáj volt annak lenni, nem voltam erős sosem lépni, és most már nincs visszaút. Az életek egy másodperc alatt változhatnak nagyszerűvé és pokollá, ezt én is tudom. A racionális életemben és a munka világában ugyanakkor egyre sikeresebb vagyok. De számomra a legfontosabb a képzőművészeti pályafutás, és képtelen vagyok alkotni, pedig ebben a korszakomban kellene a legjobb munkáimat készíteni.

Szóval szerintem én nem fogom ténylegesen sokáig csinálni ezt. Újra meg senkivel se kezdeném, tehát egyrészt azért, mert én nem akarok a sötétben zokogni, másrészt mert félek saját magamtól is. Kiderült, hogy lehet, hogy én rontottam el tényleg az egészet. Más kérdés, hogy a fiú rásegített. Kiderült, hogy én képzeltem be dolgokat tényleg. Azt hittem, hogy nője van, és kiderült, hogy nem volt. Csak szórakozott velem, azért tette, amit tett. Aztán később ellöktem magamtól. Soha ebben, de a következő életben sem tudnám feldolgozni, amikor azt mondta, hogy nem kellek neki és nem szeret. Én hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hittem neki, amikor azt mondta, hogy szeret. Meg volt más oka is, hogy elhagyott. Soha senki többé engem nem fog elhagyni, mert senkim se lesz. Boldogtalan vagyok, és valszeg öngyilkos leszek pár év múlva, de most azért sokkal jobb nekem, így szingliként.