Mikor léptétek át azt a határt, amikortól már nem szép az élet, mert már titeket is összetört az élet? Hogyan tovább?

Szia, nekem sok ilyen pont volt az életemben. Előszőr kb 11 éves korom óta alkoholista anyám tette tönkre az egész családunkat főleg az apámat. Tiniként éltem tovább a kis lázadó életemet, fent is lent is döcögött a dolog tovább. Voltak rosszabb és jobb idők ilyen olyan szerelmek stb. Aztán rá kb 8-9 évre a 8-9 évig tartó alkoholizmusába bele is halt az anyám. Furcsa volt hogy amennyire utáltam a sok rosszért amiket elkövetett az évek alatt annyira fájt és annyira hiányzott akkor. Nagyon nehezen tudtam feldolgozni, nekem kellett azonosítani is. Szörnyű volt! Az akkor 1 éves kapcsolatomból a párom akkor költözött hozzánk hogy átsegítsen a nehéz napokon hónapokon. Cirka 7 éve éltünk együtt amikor jött a következő nagy törés, kiderült hogy több mint fél éves kapcsolata volt mellettem és mindez úgy hogy közben akkora színészt alakitott itthon hogy nem is értettem hogy kivel voltam együtt 7 évig, akkorát csalódtam benne és annyira idegen lett ő a számomra és akkor lett az űr utána...Végülis nagy nehezen megbocsájtottam neki, de nehéz volt eleinte ismét együtt élni. És akkor több meddő év után teherbe estem! Együtt vagyunk van egy 2 éves kicsi fiúnk és boldogok vagyunk. Bár a bizalom már sohasem lesz a régi, de a kisfiam kárpótol mindenért.

Én úgy vettem észre hogy a rossz dolgok után jönnek a mégrosszabbak és amikor már annyira rossz hogy nem birod tovább mindig jön egy jó dolog amitől tovább megy az élet.

Nekem legalábbis mindig igy volt. A rossz után már csak jó jöhet hidd el nekem .Fel a fejjel! Lesz ez még ígyse!

elköltözött a legjobb és egyben egyetlen barátom, a folyamatos több éven át tartó balszerencse és pehh sorozatokat, na úgy ezek együtt sem volt jó, de amikor elhiszed, hogy most más lesz... megismersz valakit aki miatt érdemes csinálni tovább, na de amikor Ő is elment akkor eltört a mécses. soha életemben nem éreztem olyan szarul magam, pedig sokszor kerültem bajba.... totális padló, fizikailag és mentálisan is teljesen lemorzsolódtam, totál kikészültem, pedig nem vagyok egy nyámnyila, bírom a fájdalmat, csak amikor megszakad az ember szíve akkor már minden mindegy.... 17 hónapja, még élek...

23f

amúgy azóta belemerültem a napi rutinba. edzek heti 5-6szor, ha nagyon magam alatt vagyok akkor többször is, akár minden nap. emellett iskolába járok, segítek néha a szüleimnek a vállalkozásban, önszorgalomból tanulok ezt-azt ami üzlettel kapcsolatos és érdekel, a maradék időben pedig filmeket nézek. nem megyek igazából szórakozni sehová, nincs olyan, hogy hétvége, csak a rutinszerű dolgok. néha rohadtul egyedül érzem magam és akkor sz.ar, például most is, de alapvetően elvagyok mint a befőtt.

23f