Kire mondják azt hogy anyuci pici fia? Milyen típusú emberekre?Mennyire degradáló jelző?

Én arra mondom aki nem tud elszakadni az anyjától. Anyuci irányítja, ő dönt, rá hallgat, nem mer vele szembeszállni. Sajnos az én párom is ilyen...

Még rosszabb mikor anyuci pici fia típus még mamahoteles is. Otthon lakik, az anyja főz, mos rá, kinyalja a seggét is és ő ebben nem lát semmi rosszat.

Aki érzelmileg nem képes önálló felnőtt életet élni a szintén felnőtt párjával, hanem csöng az anyja minden szaván, mint egy 10 éves fiú.

Anyám ezt mondta, azt mondta, ide kell menni oda kell menni, pontban ennyire, most ezt így csináljuk mert anyám szerint..., most ezt fel kell vennem, mert anyám hív, nem drágám nem veheted fel ezt a színt, mert anyámnak nem tetszene stb. blablabla....

Példa. A párom anyja azt mondta egyetem után hozzájuk kell költözzünk, mert a páromnak volt egy kis öccse (2 éves) és neki kellett volna segíteni az anyját és a gyereket (teszem hozzá anyuka tudta, hogy apuka kamionos és nincs mindennap otthon, mikor gyereket vállalt vele).

Red flag válasz: Jól van anyu, így lesz.

Nyilván nem maradtunk együtt.

Ez:

Én: albérletben élek

Ő: nincs pénze elköltözni anyucitól (háromszor annyit keresett, mint én)

Azért legyünk őszinték, ma már kicsit túlzásba is esnek ezzel a jelzővel, és kb. mindenkire rásütik, aki valamiben az anyjával ért egyet, nem az aktuális párjával.

Egy kicsit úgy kezelik a férfiakat manapság, mint akinek kötelessége mindenben a felesége véleményén lenni, nem lehetnek önálló gondolatai, saját nézetei, pláne nem egyezhetnek meg az anyja nézeteivel, mert akkor egyből anyuci pici fia, aki nem szakadt le. Holott logikus, hogy mivel az anyja nevelte, az ő értékrendje van rá hatással, ahogy a nőre is a saját anyjáé, csak az elfogadott, hogy a nők jóban vannak az anyjukkal, tanácsot kérnek, a férfiakat ugyanezért leszólják. Kettős mérce.

Én nőként látom, hogy a feleségek nagyrésze ugyanúgy uralkodni skar a férjén, ahogy az anyós teszi szerintük. Szerintem ez ilyen női tulajdonság.

4

Igen. Férjem is kerüli az anyjával. Ha az anyja hívja, inkább nem veszi fel, ha meg kell valami, én hívom őket, mert én leszarom ha kiabálnak velem. :D

Vannak szintjei ennek is. Én remekül együtt tudok élni egy ilyen fajta inkább konfliktus kerülésnek nevezném dologgal a férjem oldaláról, habár sokan anyuci pici fiának neveznék, de nekem ezzel ezen a szinten (15 éve együtt vagyunk) nincs bajom.

Vagy olyan is aki pl az anyja háta mögött megérti a párja problémáját, de szemében nem tudja megmondani az anyjának, hogy nem jó ha pl beleszól mindenbe a gyerek nevelésével kapcsolatban.

De még az is anyuci pici fia, aki szerint anyuka csinál mindent jól, és a felesége pl máshogy csinál valamit, kötelezi hogy menjen az anyóshoz "tanulni" mert az nem jó ahogy csinálja. Pedig nagyjából ugyan az az eredmény.

Vagy akinek anyuka beleszól a párválasztásba..."Ennek nagy az orra, ez ilyen családból van, ennek milyenek már a fogai" s stb... A fiú meg addig válogat amíg anyuka állását nem adja egy "tökéletes" nőre.

Tény, hogy nagyon sok olyan pasi van, mint amit a 2-es ír, de én is észre vettem már, hogy nagyon sok nő kettős mércézik ezzel kapcsolatban.

Én mar évek óta külön élek, heti 1x átnézek 1-2 órára meg beszélünk néha telefonon pár percet. Viszont volt olyan barátnőm, akinek az nem tetszett, hogy amikor anyámat műtötték, mindennap meglátogattam őt a korházba és a csaj meg tette a megjegyzéseket, hogy miért kell anyám cs*csén lógni. Aztán kédeztem tőle, hogy amikor az ő anyja volt kórházban, akkor nem látogatta meg. Erre az volt a válasz, hogy az súlyosabb dolog volt.

Viszont, amikor az ő anyja kitalált egy hosszú hétvégére egy nyaralást valami welensbe, arra meg kötelező lett volna elmennem, de ha az én anyám talàlta volna ki, akkor huhu..

Hat nem is voltam sokáig együtt vele..

"De még az is anyuci pici fia, aki szerint anyuka csinál mindent jól, és a felesége pl máshogy csinál valamit, kötelezi hogy menjen az anyóshoz "tanulni" mert az nem jó ahogy csinálja. Pedig nagyjából ugyan az az eredmény."

Ez rendben van, így van, viszont ha beleolvasol a gyerekvállalás vagy anyós-após kategóriába, jellemzően nem ezzel találkozol, hanem hogy apukának semmiben nem szabad egyetérteni az anyjával, mondjuk gyereknevelés kapcsán.

Mondok egy példát, volt kérdés, hogy anyuka az 1 éves gyereknek semmi, de semmi édességet nem akar adni, és kiakadt, hogy az anyósa meg adna neki egy db sütit neki, ha náluk van valami vendégség. És hogy apuka meg nem szól az anyjának, mert szerinte is rendben van egy db süti, és akkor erre is jöttek a kommentek, hogy milyen anyucipicifia, nem áll ki a felesége mellett, anyuka ne is engedje oda a gyereket, ha nem tartjàk tiszteletben a kérdését, stb.

Érted?

És ez nem is anyósról szól, csak szimplán arról, hogy anyuka X-et gondol egy kérdésben, apuka Y-t, és ha anyósnak is Y az álláspontja, akkor az a férfi anyicipici fia. Pedig lehet, hogy egyszerűen csak ez a véleménye, anyjától függetlenül is, hogy az 1 éves gyereke nyugodtan megehet egy sütit.

#9

Gyerekvállalás előtt kellene elgondolkodni azon hogy egyetértés van-e a szülők között. Süti témától függetlenül. Ha nincs egyetértés, ne vállaljanak gyereket. Nyilván elárulva érzi magát a nő, ha volt egy elve és a férje nem támogatja benne.