Hogy dolgozzátok fel, ha nincs szerető, jó családotok, akikkel felnőttként is számíthattok egymásra, programozhattok, stb?

Én nagyon diszfunkcionális, rossz családból jövök, 18 évesen kvázi elmenekültem otthonról és évek óta a kapcsolatot se tartom se a szüleimmel, se a testvéreimmel.

A férjem családja sem sokkal jobb, anyósom az egyetlen normális tag, aki szeretek is, de apósom, sógornőm meg a férje valami borzalmas. Egy családi ünnepet, pl. a gyerekek szülinapját nem lehet normálisam megtartani, mert összevesznek, beszólogatnak, minden mondatuk okoskodás, már a férjem mondta azt most, hogy mostantól hanyagoljuk már a közös karácsonyokat, ünnepeket is, mert egyzserűen nem bírja elviselni őket, meg azt, hogy minden találkozó ilyen rossz hangulatban telik.

És most így 30 felett, két kicsi gyerekkel olyan rossz itt állni "egyedül", és nézni, ahogy mások a családdal nyaralnak, grilleznek, medencéznek, programoznak, nekünk meg senkink nincs. Mindkét szomszédunkhoz jönnek 2-3 hetente a rokonok, ott a gyerekeknek is olyan jó, vannak unokatesók, főznek, tök jó a hangulat, itt nálunk meg lassan semmi sincs már, mert szégyelljük, hogy apósom meg sógornőm ordítva veszekednek az udvaron....