Mit változtathatok ezen?

Papírra írd fel, hogy mihez értesz, és kezdj el vâllalkozni.

Online oktatâs, kézművesség, nyelv, ének, tánc, tényleg bármi, amiben jó vagy.

Részmunkaidő.

Én is ilyet keresek, de rengeteg munkâltató nem érti mi az, még akkor sem ha kifejezetten úgy hirdeti.

Azt hiszi azt jelenti, hogy én akkor is egész nap ráérek, vagy egyik nap így, másik nap ùgy, hétvégén meg állandóan.

"saját házba körülbelül egy éve" - Abból nem lehet valamit kivenni/anyagilag hasznosítani?

A férjednek milyen ötlete van a helyzet megoldására?

Hány éves a gyerek?

Kb. 10 éves korától lehet otthon egyedül egy pár órát, vagy napközi, osztálytárs, barátok, aztán csere, máskor te vigyáznál 2-3 gyerekre.

Itt a legnagyobb probléma az,hogy nem tudod rábízni a férjedre. Az teljesen mindegy,hogy nem az ő gyereke. Egy család vagytok,akkor viselkedjen is úgy. Te egy szerencsétlennek érzed magad,mert a saját párodtól nem kapsz támogatást. Először beszélj vele,hogy vegye ki a részét a gyerek miatt,ha azt szeretné,hogy te is dolgozz.

Még valami: én pl takarítok a 9 éves lányom mellett Lépcsőházakat. Nincs időhöz kötve,és bármikor haza mehetek,ha a lányom hív.

“Ő rá sem szívesen bíznám a gyereket mert nem a vérszerinti gyereke ,az én első házasságából van és nem kenyszeriteném hogy vigyázzon órákat rá míg én munkában vagyok .”

Most nyaron 33 hetesen a ferjem fiara vigyaztam egy hetet, reggeltol kora delutanig, amig a ferjem dolgozott. Nekem ez furcsa, hogy igy gondolkodtok.

Mekkora az a gyerek?

"Ő rá sem szívesen bíznám a gyereket mert nem a vérszerinti gyereke ,az én első házasságából van és nem kenyszeriteném hogy vigyázzon órákat rá míg én munkában vagyok ."

Ezen én is fennakadtam. Egy család vagytok, természetes, hogy kell vigyáznia neki is a gyerekre.

Egyébként meg mi a fityfenét kell egy iskolás gyerekre vigyázni? Oké, mondjuk ő nem ellenőrzi a matekleckéjét, nem tanul vele együtt, de egyébként a gyerek eljátszik vagy olvasgat a maga szobájában, a férjed meg a magáéban. Ha ennyit nem tesz meg a nevelt gyerekéért, akkor ott nagy bajok vannak.

A párom bármikor vigyáz a gyerekemre ugyanúgy, mintha az övé is lenne. Másképp nem is hivhatnánk magunkat családnak. Igazából ez az első perctől evidens volt. Fordítva is így lenne.

Beszéltetek már erről egyáltalán? Ő az aki erezteti hogy a gyereked számára csak egy eltűrt kényszer, vagy te gondolod hogy ő ezt gondolj, egyébként meg nem is?