30-on túl a szülőkkel hogy lehet harmonikusan együtt élni? Aki így él, az hogy oldja meg a mindennapokat?

Mi is, pontosabban én is itthon lakom, 30 éves vagyok. Férjem külföldön dolgozik, kéthetente jön haza. Én nem megyek vele, nekem nagyon jó fizetésem van itthon. Annyira, hogy ha nem dobáljuk ki albira a pénzt, akkor nem fogunk a köv 20 évre eladósodni,hitel nélkül vehetjük meg a kecónkat. Nagyon jó a kapcsolatunk anyukámékkal, 120 nm2 kertes ház, nem zavarjuk egymást. Rezsi rám eső részét fizetem, kaja miegymás, szóval eg fillérjébe sem kerülök a szüleimnek, de mégis rengeteg pénz megmarad így. Anyukám mindig sír, ha szóba jön, hogy lassan költözünk... Főzni én szoktam, nagyon szeretek. Takarítás nagy része is az enyém. Kert körüli munka közös, de főleg apukám. Én ideális megoldásnak találom ezt, és még valami: kulcsszó: tisztelet, egymás elfogadása. Ez az ami hiányzik a mai tizenévesekből, ezért divat feléjük már tizenévesen elköltözni, és örök életükre adósságba verni magukat, amibe végül belerokkannak.