30-on túl a szülőkkel hogy lehet harmonikusan együtt élni? Aki így él, az hogy oldja meg a mindennapokat?
Hogy oszlik meg a rezsi,kaja és a költségek köztetek?
Ki főz? Hogy használjátok , hogy takarítjátok a közösen használt helyiségeket?
Van egyáltalán rajtam kívül olyan, aki ilyen korban még rá van kényszerülve a szülői házra, szülők anyagi segítségére?
A főzéssel én is sokáig így voltam, de aztán feladtam, mert szerettünk volna finomat enni és sajnos a párom anyukája nagyon rosszul főz, sokszor kell kidobni az ételt.
Megbántni sem akarjuk, ezért engedjük,hogy néha főzőcskézzen, csak épp vagy nagyon keveset eszünk belőle vagy csak úgy teszünk, mintha ettünk volna , kiöntjük.
Ez nagyon kellemetlen,de ez van.
Ha én főzök, akkor minden Ok, minden elfogy egy szálig.
A válásom után kénytelen voltam anyukámhoz költözni. Habár imádom őt, sokszor meg tudnék őrülni a helyzettől, mert mindenbe beleszól. Szerinte mindent rosszul csinálok: felesleges dolgokra költök, rosszul takarítok, főzni se tudok, rosszul nevelem a lányomat stb....
Nagyon rossz így. A másik, hogy egy ideje elkezdtem újra randizni, ismerkedni, mert nem szándékozom egyedül leélni az életem. Anyukám szerint az én koromban ez már hülyeség, és minden férfi csak arra utazik, hogy elszedjék majd tőlünk a lakást. Most lenne valaki, akivel összeköltöznénk, mert komolyodik a dolog. Viszont úgy lenne jó, ha ő költözne ide, mert a lányomnak itt van az iskolája....na de erről meg anyukám hallani se akar, tehát patthelyzet.
Sajnos sokszor már az is nagyon idegesít, hogy amikor csak hazaérek a munkából, anyukám rögtön jön hozzám, és csak mondja a magáét. Persze szegény csak beszélgetni akar, mivel egész nap az üres házban van, de sokszor bosszant, hogy emiatt nem tudom intézni a dolgaimat rendesen...
A rezsit egyébként felesben fizetjük, vásárolni közösen szoktunk, mikor kinek van ideje. Anyukám főz, mert szerinte én nem tudok, rosszul csinálom. A saját részünket a lányommal mi takarítjuk, anyukám meg megint a sajátját...kitakarítanák nála is,hogy ne panaszkodjon, mennyire fáj a háta, de szerinte én nem tudok takarítani se. A házat egyébként megfeleztük, 2 szintes ház, mi vagyunk a lányommal az emeleten, egyedül a konhya közös.
"Nagyon jó viszonyban vagyok anyukámmal, szóval annyira nem kínos, de egészségtelennek gondolom."
22 évesen már egészségtelen a szülőkkel élni? Ha 30-40 évesen írnád ezt, még megérteném. De így, érdekes felfogás...
Kérdezőnek:
Én nem vagyok ilyen helyzetben, de egyik barátnőm igen. Ő 34 éves és a szülőkkel él. Nagyon rosszul állnak anyagilag, párja, férje nincsen, a lakáshitelt, albérletet nem tudná fizetni. Nyilván, ha megtehetné, elköltözne, de egyelőre ez van. Náluk nincs fix megállapodás. A barátnőm szokott általában bevásárolni, 1-2 számlát kifizetni. Úgyhogy a kaját ő finanszírozza mindenkinek, a számlák kifizetésével pedig a rezsibe is beszáll. A saját szükségleteit pedig szintén magának fizeti.
A takarítást általában a szülők végzik, mert többet vannak otthon, főzni általában ő szokott.
15:34-es, zöld kezecskéztelek, ha lenne még 9 kéz, az is menne.
Ritka egészséges és felnőtt gondolkodás a tied.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!