Ha ti a párotokkal elköltöztök egy másik városba, mivel küzditek le a családotok utáni "honvágyat" ? Pl. Debrecenből Budapestre költöztök..

Orszagon belul ha evente csak 1-2 alkalommal latogatod meg oket akkor magadra vess.

Az en anyam 250 km-re lakik. Minden szulinap , unnep ilyem olyan alkalommal reszt vesz az eletunkben. Ezen kivul havonta vagy o jon vagy en megyek. 9 eves gyerekem teljes erteku nagymamaja. Imadjak egymast. Nem maradt meg ki semmibol sem.

Ez nem honvágy, ez a család utáni vágy. Teljesen más.

Honvágy az, ha elmész mondjuk Magyarországról Franciaországba, Belgiumba vagy Argentínába, jó messze, és hiányoznak a magyar ízek, a kovászos uborka (pont ilyenkor nyáron, a rekkenő hőségben, a 40°C-ban készül), a gulyásleves, a marhapörkölt, a halászlé és a somlói galuska, meg a település, ahol élsz.

A család utáni vágy viszont egész más, és rögtön oldódik, ha meglátogatnak, vagy ha te látogatod meg őket - és teljesen mindegy, hogy a táv 60 km, vagy 600, vagy épp 250 vagy 2.500.

Van egy unokatestvérem meg egy keresztanyám. 60, azaz hatvan kilométerre élünk egymástól, de mégis csak évente átlag 2x találkozunk, miközben mindketten siránkozunk, hogy ez milyen messze van. Messze van a francokat! Ő se kíváncsi rám, és én se őrá.

5-os, te magadnal vagy? Nem a 4-es valaszolo vagyok.

Nekunk pl nincs autonk, nem olyan egyszeru az orszag egyik vegebol eljutni a masikba, gyerekkel. Plusz oke most epp gyeden vagyok, de gyerek elott olyan munkahelyem volt, amikor hetvegen is kellett dolgozni. Na most a csaladom mas munkarendben dolgozik, hiaba megyek en oda hetkoznap, ha nem ernek ra.

Annyira konnyen itelkezel masok felett, mikozben nem tudsz semmit 🤷‍♀️

Nekem sem volt autom , megis jartam anyamhoz , vonattal, vagy busszal. Sot miota autom van is ritka ha azzal megyek mert sokkal dragabb mint a vonat, vagy busz.

Szakacs anya, en vallalkozo vagyok, nagyon sokat dolgozunk osszevissza munkarendbe. De havonta max 2 havonta talalkozunk.

Persze lehet kifogasokat keresni, csak akkor nem kell a rinya , hogy hianyoznak.

A normális családtagjaimat - akad belőlük talán 4-5 ember - évente 2-3x látogatom és ők is jönnek évi 1x, de messze élek tőlük.

Ez van, elfogadtam, amikor a munkát elfogadtam. Semmi baj, felnőtt nő vagyok, akkor is az voltam, de Mo-n nem volt igazán lehetőségem normális jövőt éppíteni.