Házasságban, párkapcsolatban mennyire beszélitek meg a munkahelyi életeteket a párotokkal?

11, én értelek, szerintem nálunk is így volt (mármint a szüleimmel). Együtt vacsoráztunk négyen (anyu, apu, tesóm, én), és minden nap azt kellett hallgatni egész vacsora alatt. Persze apám részéről, kb. a munkanapját részletesen elmesélte - ami még "jó" volt, hogy ezt mi, a gyerekek feje fölött, anyunak, mintha ott sem lennénk. Mondjuk anyut is idegesítette szerintem ez már ilyen mértékig, csak nem szólt. Apu persze a munkatársait, munkatársai gyerekeit (melyik hol tanul, melyik hízott, melyik fogyott, melyik kamaszodik és nem bír vele a szülője), aztán a munkát is elmesélte, kb. onnantól, hogy elment a raktárból kivételezni az anyagot a munkához. Ez így, ilyen szinten baromi idegesítő volt:(((((((

Anyu csak néha elsóhajtotta, ha aznap az átlagnál hülyébb volt a főnöknője. Vagy ha új kolléganő jött az irodába, ilyenekről beszélt nagy ritkán.

Nálunk itthon úgy van, hogy szabadúszók vagyunk mindketten. Közös az irodánk, (de a szakma teljesen más), így óhatatlanul belelátunk az egymás munkájában történtekbe. Ha valami gond vagy frusztráló van a melónkkal kapcsolatban (ügyféllel kapcsolatban), azt el szoktuk mondani egymásnak, olyankor meg tudjuk nyugtatni egymást, ez jó.

De ezt pl. a vacsoraasztalhoz nem visszük oda, és amíg a lányunk itthon lakott, addig meg főleg nem ez volt a téma evéskor (apámról írtak miatt erre nagyon figyeltem.)

Amíg alkalmazott voltam, nem nagyon beszéltem a feleségemnek erről. Minek? A problémákat nem tudja helyettem megoldani, ami meg a munkával függött össze, azt nem is értette.

Most vállalkozó vagyok, itthonról dolgozom. Most jobban belelát. Ha valami nagyobb megbízást kapok, azt elmondom neki. Ill. ha valamelyik nap el kell utaznom ügyfélhez, azt megbeszéljük. A szakmai részleteket itt se mesélem el, semmi értelmét nem látom és nem is érdekelné.

Hazaérkezés után kb egy fél óra amíg kibeszéljük a napunkat, mi volt melóban, kivel mi történt, volt-e bármi vicces sztori stb. De utána hanyagoljuk a témát. Eléggé eltérő területeken dolgozunk, így ez se a szakmai dolgok részletezésével telik, hanem ilyen munkatársakkal kapcsolatos történések, bunkó volt a főnök, vicceset mondott a kolléga, stb. Az én munkahelyem az egyik minisztérium alá tartozik, szoktunk politikáról is ventillálni ha onnan jön valami említésre méltó dolog. De ez tényleg max fél óra szokott lenni.

Úgy nőttem fel hogy szüleim jellemzően ugyanannál a cégnél dolgoztak mindketten, és otthon hazaérkezéstől lefekvésig nonstop a munkahely volt a téma, utáltam az egészet, és ezt nem tartom egészségesnek.

Minden nap, a "hazavinni a munkát" pedig azt jelenti, hogy felcs.sznek a melóhelyen de te még két nappal később is a társaddal morogsz, minden kis apróság miatt.

Anyám erre a tipikus példa, ő állandóan hazahozta a melót, ergo soha semmi nem volt jó mert minden szrért belénk kötött.

Nem is beszélek vele tízéve.

Mi megbeszéljük, mesélünk, de nem bunkózunk azért a másikkal, mert a munkatársam vagy a manager hülye.

Mi sokat szoktunk beszélgetni, munkahelyi történésekről is. Nekünk ez mindig természetesen jön, egyszerűen mert érdekel hogy mi van vele és a környezetében, és őt is érdeklik ugyanezek velem kapcsolatban. Anno mikor még csak jártunk, beszélgettünk a sulis dolgainkról is.

A munkát konkrétan egyikünk se tudja hazavinni, mert nem olyan helyen vagyunk, hogy otthon is lehetne dolgozni.