Házasságban, párkapcsolatban élők nektek van "B" tervetek?

Hét éve vagyok házas, nincs "B" tervem, mert nem kell. Ha ez a gondolat valaha is megfordult volna a fejemben, hozzá sem mentem volna.

Minden bevételről tudunk, és arról is, hogy ki mennyit tart meg belőle. Az örökölt házat pedig olcsóbb tartani, mint később venni a gyereknek. Ha nem kell neki, akkor eladjuk és ezzel támogatjuk.

Nincs B tervem.

Nálam ez úgy működik, hogy azért vagyok vele, mert pillanatnyilag vele akarok lenni és pillanatnyilag úgy gondolom, hogy ez "örökre" szól.

Nem gondolkodom más férfiakon és nem spórolok külön dugipénzt, amit spórolunk az most a babavállalásra spóroljuk.

1 életünk van és ha úgy érzem, hogy megtaláltam hozzá a társat akivel végig szeretném csinálni akkor nem próbálkozom elcseszni vagy másra gondolni.

Én így állok hozzá, sok olyan dolog volt amin az első években keresztülmentünk, (pl anyós téma meg voltak több dolgok is) de bizonyította hogy mit akar és hogy mellettem áll, még ha én is vagyok "bajban", nekem nem kellett itt "sírnom", hogy a párom nem áll ki mellettem az anyja előtt. Persze annyi van, hogy tudom, hogy nem minden alakulhat úgy, ahogy eltervezi az ember, de nem készülök tudatosan rá, hogy meg fog történni. Ha nem bíznék a páromban már egy kicsit se, akkor nem pazarolnám rá az életemből a perceket/órákat stb. egyszerűen lépéseket tennék.

Szóval, én így látom. 6. éve vagyunk együtt.

Nincs B terv.

sosincs.

Még a nagyon végét járó kapcsolatomban sem volt,egyszerűen kiléptem belőle,elzavartam a pasit és éltem az életem.

Párommal el tudom képzelni hogy együtt öregszünk meg,de ha mégse igy lenne,akkor kétfelé válunk,élünk tovább,terv nélkül.

Érdekes kérdés.

2 éve vagyunk együtt, késő-húszas és kora-harmincas éveinkben vagyunk. Az a terv, hogy együtt maradunk, csodálatos a kapcsolatunk és mindketten nagyon boldogok vagyunk és bízunk a másikban.

Nincs B terv, olyan értelemben, hogy nem gyűjtögetek önállóan, nem nézelődök más lehetőségek felé. Tudom, hogy bármi van is most, beüthet valami, akár baleset, betegség vagy ilyesmi. Majd akkor kovácsolok B tervet. Elég talpraesett vagyok ahhoz, hogy majd az aktuális helyzetben boldoguljak. Most jó ez, és minden reményünk megvan rá, hogy így is marad.

Ja és:

nincs szükség menekülési útvonalra. A bizalom és odaadás a párkapcsolatomban nem jelenti önmagunk feladását. Ha pedig nem kerülök kiszolgáltatott helyzetbe senkinek, pártól függetlenül, akkor nem kell menekülni. Akkor legfeljebb kilépek valahonnét.

Egyikünknek sincs anyagi lehetősége arra, hogy dugipénze legyen, minden elmegy a legszükségesebbekre. Ha lenne megtakarításunk és szeretnék B tervet, akkor sem úgy oldanám meg, hogy dugdosnám a pénzt a párom elől, maximum ha úgy alakulna, kivenném a közösből a részem. Semmit nem utálok jobban a hazudozásnál, bármi legyen is rá az ok.

De nem is hiszem, hogy szükség lesz rá, ha nem lenne meg köztünk a bizalom, bele sem mentünk volna a házasságba.