Házasságban, párkapcsolatban élők nektek van "B" tervetek?

A szülésig nem volt B tervem, utána sajnos megromlott a kapcsolatunk. Ebben mind a ketten hibásak voltunk, de amiket akkor tett és mondott nagyon elbizonytalanított. Akkor beszéltem anyuékkal hogy haza tudok-e költözni, a munkahelyemmel hogy abban a városban lenne-e nekem munka. Pénzt nem tettem félre, a lakás amiben éltünk az enyém volt, Bp-en egyetemhez közel van, kiadtam volna.

Végül nem volt szükség a B tervre, már nincs is. A lakásomat kiadtuk mert elköltöztünk, ha nagy gáz van oda tudok menni. De nem tervezem :-)

8 éve vagyunk együtt, 5 éve házasok.

Én a jelenlegi párommal akarom leélni az életem, jövőre tervezzük a házépítést.

De emellett mindkettőnk objektív, reális gondolkozású ember, így megbeszéltük, hogy ha valami nem úgy alakulna, akkor ő kifizetné a részemet a házból és én mennék, valamint segítene hazaköltözni is (külföldön élünk). Ezt majd valószínűleg írásba is foglaljuk, de értelmes, felnőtt emberek vagyunk, és sosem voltam a hisztis-vitatkozós szakítások híve - ha valami nem működik, azt értelmesen meg kell beszélni. A párom is ilyen, így ilyen szinten teljesen megbízok benne.

Természetesen nem számítunk arra, hogy bármi is közbejönne, de szerintem fontos, hogy az ember minden eshetőséggel elszámoljon.

A "B" terves kérdésre azt tudom válaszolni: szerintem ez nem bizalmatlanság, csak józan paraszti ész. 100%-ig megbízom a páromban, sosem voltam rá féltékeny, stb. - de ha ilyen módon megbeszéljük a dolgokat és egyszer mégis válásra kerül a sor megspórolunk magunknak pár ügyvédet és tárgyalást meg balhét.

van B tervem

mert hát soha ne lehet tudni mit hozz az élet

egy nálam 9 évvel fiatalabb pasival élek van közös gyerek

és van +2 akik az enyémek

szal 3 gyerek mellé szükséges

ez pénzben és tárgyakban is megnyilvánul

(a egyik gyerek nevére van kötve egy bankszámla abba teszem el a pénzt amit félre rakok) szal ha válunk is akkor sem lesz köze hozzá viszont én hozzá tudok férni

kicsit szemét dolog de még egyszer nem akarok az utcára kerülni gyerekekkel ....

Nincs B tervem. Legalábbis olyanformán nincs, mint dugipénz, hiszen egyszerűen nincs annyi jövedelmem, hogy félre tudjak tenni erre. De ha lenne, sem hiszem, hogy így tartalékolnék.

Ha ezt egyáltalán B tervnek lehet nevezni, akkor mondhatom viszont, hogy nem vagyok hajlandó olyan életformát felvenni, ami anyagi kiszolgáltatottsággal jár. Ilyen például a háztartásbeli életmód. Ennek nem éppen az az oka, hogy nem bízom a páromban, hanem mert bármikor adódhat olyan helyzet, amikor szükségünk lehet arra, hogy egyedül vagy nagyobbrészt én biztosítsam az anyagiakat. (Ez a bajom legfőképp a hagyományos családmodellel: adott esetben nem csak a nőt szolgáltathatja ki, hanem az egész családot. Mert szép és jó, hogy mindenki teszi a dolgát és így kerek egész a munkamenet, de ha egy csavar kilazul, borul az egész. Ugyanis nincsenek átfedésben a családtagok feladatkörei, így ilyenkor ha egyik nem képes ellátni a dolgát, nincs aki átvegye a feladatát, vagy csak nagyon döcögősen, vért izzadva tud "átképeződni".)

A másik biztos hátterem a családom és a legközelebbi barátaim. Tisztában vagyok azzal, hogy a szüleimet valószínű látni fogom elmenni, de még mindig ott vannak a testvéreim és az a pár barát.

Ezenkívül bízom az adott lehetőségekben. Ezek ott vannak, csak nem szabad őket elszalasztani. Amúgy sem szeretek sokáig egy állapotban tökölni, főleg ha az az állapot rossz.

Kérdésedre válaszolva: bízom a páromban, mert egyrészt ismerem már egy ideje (persze senkit nem lehet teljesen megismerni), másrészt pedig nem adott még jelet sem az ellenkezőjére.

A bizalom nem teljesen egyenlő a vakhittel. Az éberség sem egyenlő a gyanakvással vagy a bizalmatlansággal. A bizalom mellett simán megfér az éberség és úgy vélem, jól működnek együtt. Bízom a lehetőségekben és azokban az emberekben, akik nem szolgáltak rá a gyanakvásra, viszont nem félek a nehézségektől, mert éber vagyok a pozitív lehetőségekre, megoldásokra.

5 éve vagyok a párommal, jelenleg albérletben élünk. Ha tovább akarnék lépni, akkor a szüleim segítenének benne, de ilyet nem tervezünk, hanem esküvőt. :)

Ha összeházasodtunk, a szüleimtől kapok lakást, ami csak az én nevemre megy és szeretnék házassági szerződést is, ami rögzíti, hogy válóper beadása esetén csak az enyém lesz a lakás és neki azonnal ki kell költöznie. Párom szülei elváltak, mert az édesapja félrement, ezért vagyok vele bizalmatlan. Meg hát sosem lehet tudni.

Dugipénz nincs. Mondjuk az én számlámról költünk, de az SMS-ek nekem jönnek. Ez azért is jó, mert ha ajándékot veszek neki, nem csipog be a mobilja, hogy X Ft-ot költöttem Y boltban...

Az ő fizetését félretesszük, házra. Mindkettőnknek van lakása, illetve a szüleim háza a nevemen van (egyke vagyok, gyerekkoromban íratták rám).

Kifejezetten B tervem nincsen, mert ismerem. Volt már egy házassága, ott inkább őt semmizték ki, de még erre sem tett erőszakosabb lépéseket.

Egyébként van egy jó állásom, jó szakmai hátterem, talpraesettségem. Még akkor sem esnék kétségbe, ha külföldön ledobnának, mert nyelveket is gyorsan tanulok. Ez a képességem - hogy a xarból is tudok várat építeni - megnyugtat, hogy megállom a helyem bárhol.

az én életem ilyen szempontból némiképp ambivalens.

van egy párom, akivel együtt tervezzük az egész életünket. ennyire még férfi engem nem szeretett, és néha még magam is elgondolkodok, h hogy lehet ekkora szerencsém, h egy ilyen jó ember lehet a párom. szóval félelmetesen tökéletes az egész, mindig attól félek, h vajon mikor fog borulni.

ámde a szüleim példája pont az ellenkezője. apám szemét módon kihasználta anyámat, csak a pénz, illetve azt lehúzás miatt volt vele. a nagyszüleimnek jól menő boltjuk volt, apám meg szagot fogott, és jól behülyítette anyámat, aki szépen bele is sétált a csapdába.

kb neki kellett pereskednie, h a saját lakását visszaszerezze.

emiatt van bennem egy hatalmas félelem. nem merek feleségül menni a páromhoz.

van egy örökölt lakásom; abban élünk, a tudtával teszek félre pénzt, és ami a vicces, h én nyomatom neki folyton, h legyen neki egy is saját megtakarítása, mert ki tudja mikor üt be egy krach, ami miatt szüksége lehet rá.

konkrét B terv nincs, de fel vagyok készülve mindenre. anyum mellettem áll, akármi történjen. ha a párom lelépne miután megszületett a közös gyerekünk, akkor is össze tudnánk fogni, h legyen miből élni.