Össze vagyok zavarodva, nem tudom, hogy szeretem-e még? Néha más férfiról álmodozom. Kaphatok pár tanácsot?

Ezt bírom, hogy ha egy nő nem érez semmit és véletlenül más férfi is tetszik neki akkor már mindennek el van mondva.

Mintha a nőknek tökéletesnek kellene lenniük.

Jobban elítélitek ezt a szegény lányt, aki mellesleg nem is csalt meg senkit, mint azt aribancfaszit, aki a jó kapcsolatban is megcsalja a baránőjét ok nélkül!

Az egyik válaszolónak:

Igen, egy nőnek mindig jobb kell...na de a pasik sem különbek!

Tudom, hogy már elavult, ez a kérdés... De nekem most vannak ilyen lelki problémáim. Illetve úgy érzem, hogy már lassan, csak voltak. Több hét után rá kellett jönnöm, hogy már nem szeretem a barátomat. Több átsíratott éjszaka, és anyukám segítsége után kezdd megoldódni a helyizetem. Úgy volt, hogy már kidobom. Több hét szenvedés, és 7 hónapos kapcsolattartás után.

Aztán rájöttem, hogy nem bírnám csak így itthagyni. Biztos lesznek még lelki problémáim, de nekem ez nem megy csak így. Annyi mindent megéltünk már együtt. Ott tartottam már, hogy megőrülök. Rengeteget sírtam is. Egy barátnőmmel átbeszéltük, és anyukámmal is ez hozott össze. Ma úgy keltem föl, hogy mostmár vége én ezt nem bírom tovább, de elengedni sem. Akkor jöttem rá, hogy én őt tudat alatt még mindig szeretem, és SOSEM SZABAD ELHAMARKODOTT DÖNTÉST HOZNI. Mindig aludni kell rá egy-kettőt. Rájöttem a problémára. Túl sokat voltunk együtt. Minden körülötte forgott. Nem foglalkoztam magammal, elhanyagoltam magamat teljesen. Nem olvastam, nem rajzoltam. Mint régen. Kellett egy nap és még egy pár óra-napom, hogy minderre rájöjjek. Nem szabad ennyiért feladni egy kapcsolatot. Minden, vagyis szinte majdnem minden megoldható. Arra kell gondolni, hogy mi lehet a probléma. A rózsaszín köd, pedig csak a megismerés-fázisog tart. Ezt tapasztalatból mondom. Ijesztő, mikor elveszik és olyankor az ember is elveszettnek érzi magát. De meglehet oldani mindent. És csak arra kell koncentrálni, hogy egyből el tudod-e engedni. Mert ha nem, akkor csak kell pár nap szünet magadnak, és nem hirtelen felnőtté válni, és mondani sem kell semmit. Hullámvölgyek vannak, és lesznek is. Kezdem magam énis jobban érezni, kitudja meddig. És tudat alatt mindig is szerettem. A boldgságra kell koncentrálni. De ha egyáltalán nem kötődsz már hozza valamilyen/semmilyen szinten, akkor bármennyire is fáj, de el kell engedni.

Ezt üzenem mindenkinek, aki hasonló cipôben jár. Nem szabad megfutamodni. Sok sikert, lányok!