Össze vagyok zavarodva, nem tudom, hogy szeretem-e még? Néha más férfiról álmodozom. Kaphatok pár tanácsot?

De nem akarom elveszíteni a párom sem, valamiért ragaszkodok hozzá, félek, csak azért, hogy ne legyek egyedül.

Nem tudom ki iránt mit érzek, de szükségem van valakire aki mellettem van.

Ez számomra egyértelmű!!!!Ragaszkodás,hogy ne légy egyedül,kell valaki aki meletedd van.

Nem múszáj férfinak lenni,csak tanácsot adjon,hát barátnőid? Neked sem való még komoly kapcsolat,lehet 18 vagy évszám szerint...

Így igaz!

Ezzel csak a párodat csapod be, magadat nem mert tudod Te mélyen hogy már nem szereted a mostani párod és csak addig leszel vele amíg nem találsz valaki mást.

Szerintem sem korrekt ez így, főleg ha már van más akibe szerelmes vagy.

De persze rengeteg ember van hasonló helyzetben, de ne csodálkozz ha azután rossz híred lesz a környéken, mert pasi szemszögből ez elég nagy r**bancság, ha a barátnőd amíg veled van egy másik pasira gondol és másba szerelmes... közben meg otthon eljátsza hogy téged is szeret :/

ma 13:13 - Sajnos igen, egyre több.

De ez azért van mert az emberek nem becsülik meg azt amijük van, hanem mindig többre és jobbra vágynak.

Vagy valamit otthon nem kapnak meg és azt gondolják hogy más majd megadhatja nekik, ahelyett hogy először otthon megbeszélné hogy mi a baja és min szeretne változtatni.

Nem értek most egyet a válaszolók egyikével sem.

Ez ennél sajnos sokkal bonyolultabb szitu. (Sajnos tudom.) Kezdjük ott, hogy még az sem biztos, hogy már nem szereted őt, lehet hogy csak átmeneti hullámvölgy amiatt, mert nagyon megtetszett a másik. El is múlhat pár hét alatt, ha nem találkozol vele. Ilyen helyzetben is jogosan merül fel, hogy talán ez már csak ragaszkodás, hogy legyen melletted valaki.. de attól, hogy felmerül, még nem biztos. De ha valószínű, akkor sem ilyen egyszerű a képlet.

Az ilyen szituációkban – ha már egy ideje tart a kapcsolat – akármennyire megszokásról, hiánypótló-pasi effektusról van is szó, szerintem a lányok nem(csak) kényelemből maradnk a pasi mellett (vagy fordítva), hanem főleg az érzelmi kötődés miatt! Ami mindig ott van!

Nem beszélve arról a természetes folyamatról, hogy a kezdeti lángolás hosszabb idő után kivétel nélkül át szokott alakulni egy mélyebb, érettebb, szelídebb érzéssé, ami legalább annyira értékes, viszont sokan nem becsülik meg, mert nem okoz akkora eufóriát, mint egy új szerelem, ezért sokan ilyenkor dobbantanak, aztán csodálkoznak, hogy miért érzik magukat atomsz@rul. De tegyük fel, hogy a te esetedben nem erről lenne szó, hanem tényleg nem vagy szerelmes.. még így is beszélhetünk érzelmi kötődésről, emlékekről, amik szintén visszartartanak téged a szakítást illetően. Úgyhogy remélem lepereg rólad az a sok indokolatlan szitok, hogy ribanc vagy, meg kihasználod, meg hasonló f@sszágok. (Ha szoktad olvasgatni ezt a fórumot, láthatod, itt a gyakorigyökerek.hu-n nagy divat mindenkit lebüdösk*rvázni, aki bármilyen hibát elkövet akaratán kívül. Persze akinek nem inge, ne vegye magára!) Továbbá az is teljesen természetes, hogy ha valaki kapcsolatban van, attól még ugyanúgy nem jár csukott szemmel, szükségszerűen észreveszi a jó pasikat/csajokat, és néha akaratlanul is megtetszik valaki. Csak onnantól gáz, ha megcsalás van. Ha nem súlyos, és az ember tudja kezelni, akkor nincs baj. Akinek fontos a kapcsolata, az megtanulja kezelni.

Ezen kívül abban sincs semmi elítélendő, ha valakinek történetesen már elmúltak a nagy érzései, de jól érzi magát vele, nyugalom van és egyensúly, plusz emlékek, kötődés, magányosnak lenni pedig bizony nagyon rossz, a frissen ránk szakadó magányosság ráadásul akkora űr érzését idézi elő, hogy az kibírhatatlan, mintha egy nagy vákum szívná ki belőlünk a démonjainkat, amik ránk szabadulnak... ezek után csodálkoznak az emberek, ha valaki tétovázik, hogy eldobja-e magától az egészet, ami által beletaszítaná magát a semmibe?? Csodálkoztok, hogy bizony különbség van aközött, hogy valakire az üresség tébolya vár-e, vagy egy új boldogság?

Aki ezt a krízist már átélte, az ribancozzon!

Hogy most mit tégy.. hm, mit is?:) Mint azt az imént ecseteltem, ez minden csak nem egyszerű. És persze mindez nem légbőlkapott értekezés volt, hanem nagyon hasonló helyzetben vagyok (csak több mint 2 év után, és 25 évesen).

Talán annyit javasolhatok, hogy várj még egy ideig, hová fajul az egész. Hisz még csak 2 hete tart ez az állapot!! Látom, hogy a közeli társaságba tartozik, de nem látsz rá esélyt, hogy többé ne lásd? Vagy hogy elmúljon. Vagy pedig nem múlik el. Lényeg, hogy ez be fog állni egy állapotba. Legrosszabb esetben reménytelenül belezúgsz és el kell hagynod a pasid.. de legalább tudni fogod, hogy mi van. Mert ez egy idő után el fog dőlni, és kitisztul. De most nem udhatod még, össze is vagy zavarodva, és ez nem csoda 2 hét után, mert az nem sok.

Szóval várj, és ne hamarkodd el. De ha úgy érzed, totál beleszerettél, őt meg már nem szeretd, hát akkor azért tényleg ne maradj vele. A barátok segítik kitölteni majd az utána rádszakadó űrt és szomorúságot (amin majd ne lepődj meg, és azon se, ha "mégis szereted a pasid" miután kidobod.. ez ilyen sajnos).

Végezetül annyi, hogy halálosan irigyellek, hogy te 18 (és nem 25) évesen vagy ilyen helyzetben, neked még rengeteg időd van:)

Szerintem ha ezt érzed, akkor próbálj meg egy kis színt vinni a kapcsolatotokba. Lehet ellaposodott,és csak egy kis izgalomra vágysz. Próbáljatok ki új dolgokat.

Sok sikert.

Puszi