Van itt olyan, akinek tipikus "mártír" típusú az édesanyja?

Teljesen mindegy, hogy milyen: tökéletes anya nincs.

Saját tapasztalatból láttam olyat, aki azért jár terápiába, mert túlszerették, meg olyat is, aki azért, mert nem szerették eléggé. Éljenek az "épp elég jó", közepes anyák! :)

Mennyi problémátok van az édesanyátokkal ami részben érthető is de azt ne felejtsétek el ,hogy felnevelt beneteket

még ha nem is volt tökéletes az enyém túl adott rajtam 2 hónaposan mert nem fiú lettem és külömben is csak azért tartott meg mert az első terhessége voltam ,hát nem is lett több gyereke hál istennek!De én megjártam a hadak útját mire felnőtt lettem és most én 5 gyerek édesanyja vagyok tervben a hatodikkal mert a nagyok már lassan kirepülnek és igen mindenkinek megvan a maga dolga pici kortól!De azért jólett volna ha nekem is lett volna édesanyám még ha mártír lett volna az sem okozott volna problémát csak lett volna kihez bújni mikor rossz kedvem volt,vagy csak beszélgetni stb,stb,!De nem volt!

Van. És nem csak ő. Hanem apám is. És az a vicces, hogy igyekeznek túl mártírkodni egymást.

Anyám lightosabb eset. Soha nem kér semmire, de aztán nap végén megjegyzi, hogy ő mennyit dolgozott és senki nem segít. És itt nem arról van szó, hogy nem kér. De például felkelek ő már elment ide-oda és nyavalyog, hogy nem segítettem. Hogyan, mikor aludtam és fel sem keltett? Vagy amikor megkérdezem mit segítsek: semmit. Este meg: teljesen ki vagyok, senki nem segített. Amikor meg mondom, hogy én megkérdeztem mi a válasz? Nem kérdezni kell. Pfff... Azért, ha segítek neki akkor többnyire nem panaszkodik, és nem oktat, hogy mit kéne csinálni és hogy.

Apám az rosszabb. Dettó, mint anyám. Csak, ha segítek neki akkor mindig rosszul csinálom. Na már most meg kell fogni egy szekrény és megemelni abban mit lehet rosszul csinálni? Vagy, ha azt mondja fogd meg x dolgot? Csak ő csinál mindent, ő a tökéletes, mindenki hülye, lusta, beképzelt. Igazából őt már nagyon régóta le is sz*rom, mert nekem már nincs energiám a sok baromságaira. Ha annyira jól tudja csinálja maga.

És nem zavar, hogy ilyen. Hanem az, hogy ezt mindenki mondogatja, holott mindketten trehányok.

Na akkor gondold el mi van akkor, amikor este végén ezek közösen elkezdenek mártírkodni, hogy ki mit csinált aznap... Na az katasztrófa.

Bar nem friss mar a topik,de azert leirom a sajat tortenetemet,ami kicsit sulyosbitva is van talan masok helyzetehez kepest.Bocsi,de hosszu mese lesz:)

Edesanyammal eletem elso 20 eveben nagyon jo kapcsolatom volt.Egyeduli gyerek vagyok,anyukam pedig igazi "tokeletes anya" volt (legalabbis annak latszott).Elkenyeztetett,mindent megcsinalt helyettem,emellett ment a "majomszeretet",olelgetes,egyuttalvas,edelges.Igazi "mama pici fia" voltam.A szuleim elvaltak olyan 13 eves korom korul,utana anyam nevelt egyedul,es bizony az uralma ala kerultem.Keson erokent ez sokaig nem zavart,megcsinaltam,amit kert,igy elvoltunk.De 20 eves korom korul kezdtem eszrevenni,hogy ez igy nem normalis.Folyton tudni akart mindenrol,kivel voltam,mit csinaltam,mit ettem,ha kitettem a labam a varosbol,egybol fel kellett hivnom,hogy megerkeztem.Nem volt sajat elete,igy altalam elt,nem tudott elengedni maga mellol.Allandoan aggodott mindenert,de a legrosszabb az egeszben a megsertodes-musor volt.Szokasa volt minden hulyesegen felkapni a vizet,nemegyszer o maga provokalt veszekedest,hogy aztan mikor kihoz a sodrombol,jol megsertodhessen,es meg nekem legyen buntudatom,es en kerjek bocsanatot.Sokszor az orrom ala dorgolte,milyen faradt,milyen sokat dolgozik,de persze mikor segitettem,

a.,Nem "jol" segitettem (pl. meg egszer takaritott utanam)

b.,Elvaras lett,es legkozelebb,ha nem csinaltam meg magamtol ugyanazt,az ok volt a balhera

Mikor apukammal beszelgettunk errol,erdekes modon szorol szora ugyanazt mondta vissza a hazassaguk idejerol,amit en magam is ateltem vele.Kenyszeres martirkodas,allando sertodesek,manipulacio.De talan itt sokan megertik,mi a "martir anya-jelensegben" az egyik legordogibb:mivel a kivulallok fele a tokeletes anya/haziasszony kepet mutatja,es mindenki szereti,ezert senki sem tudja elkepzelni rola,hogy milyen vele elve,milyen az allando buntudat,az,hogy rab vagyok,mert erzelmileg zsarol.

Emellett aszexualis,nem volt parkapcsolata,testvere nincs,szulei meghaltak,en voltam az egyetlen elo rokona.Minden erzelmi terhet ram rakta,de persze viselnem kellett,ha nem akartam halatlan gyerek lenni.Ez a martir anya masik jellegzetes tulajdonsaga: bar nem feltetlenul mondja ki,de erezteti veled,hogy o azzal,hogy felnevel,tulajdonkeppen szivesseget tesz neked,es ezert kotelesseged engedelmeskedni,megtenni,amit elvar,csakhogy meg ne zakkanjon.

Es itt jon a csavar,ami miatt a tortenetem kiloghat az atlagbol:edesanyamnal par eve rakot diagnosztizaltak.Persze vele maradtam,es probaltam segiteni,de az evek soran egyre remenytelenebbe valt a helyzet,es nem a testi allapota miatt,hanem,mert a betegseg jo eszkoz volt a tovabbi erzelmi zsarolashoz.Abban biztos vagyok,hogy ezt o nem tudatosan csinalta,neki valahogy igy volt termeszetes,de en egyre rosszabbul turtem.A vegen mar eljutottunk odaig,hogy ha hozzam szolt,az ket dolgot jelenthetett: leb.szast vagy ujabb kerest (azaz parancsot).

Vegul belefaradtam az egeszbe.Megtettem,amit tudtam,de mar nem voltam kepes pozitiv energiat sugarozni fele.Tovabbra is egyutt eltunk,de mar igyekeztem elkerulni,ugy ereztem,fekete lyukkent szivja magaba az energiamat,de o maga megsem javul.Sokat szenvedett sajnos,es becsuletere legyen mondva,hosiesen kiallta.

Kb. 2 evvel kesobb kaptam egy amerikai osztondijat.Ugy beszeltuk meg,ez jo alkalom lesz arra,hogy vegre leszakadjunk egymasrol,hogy onallosodjam,es o is kialakitsa a sajat eletet.Mikor elmentem,habar nem volt teljesen gyogyult,de jol volt,nem szorult apolasra.

Ennek ellenere ahogy kimentem Amerikaba,rohamosan romlani kezdett az allapota,es 2 honapra ra meghalt.Nem tudtam hazautazni a temetesere,de sajnos hallottam,hogy a barati korebol sokan duhosek es felrojak nekem,hogy "elhagytam ot,pedig mennyi mindent tett ertem".Hat igen,a martiromsag betetozese.

Azota sokat gondolkodtam a dolgon,es nehez volt feldolgozni.Hiszen Edesanyam azt varta volna tolem,hogy ugyanolyan fuggo,onfelaldozo szeretettel szeressem ot,mint o engem.De ez a fajta szeretet nem egeszseges.Megis,nehez tultennem magamat a dolgon ugy,hogy ne erezzem magam halatlannak es szemetnek,mert ilyen egyenlotlen volt kettonk kapcsolata.O mindenaron belem kapaszkodott,en pedig fulladozva ettol szabadulni igyekeztem.Nehez volt igy,a siron tulrol elengedni Ot.

Szoval azt tanacsolom mindenkinek,akinek meg el a martirkodo anyukaja,hogy igyekezzen kiigazitani vele a dolgokat,amig meg van ra lehetoseg.