Van itt olyan, akinek tipikus "mártír" típusú az édesanyja?

Ha jó háziasszony mártírkodik az még semmi. Az én anyukám nagyon gyengén vezette a háztartást (nagyon rumlis volt a konyha, kaja rendszeresen ottfelejtve, odaégetve stb.) mégis meg volt győződve, hogy szuperül teszi a dolgát és emellett még ráért sajnáltatni magát. Soha nem engedett a konyha (vagy háztartási munka) közelébe, mindent könyvekből és más nőket kérdezgetve tanultam kb.35 éves fejjel.

A mai napig nagyon rámcsodálkoznak, ha piacon kérdezek valamit a főzésről, gondolom fogalmuk sincs, hogy léteznek ilyen édesanyák.

Igen az enyem pont ilyen. Szerinte o mindent megtesz ertunk es mi le sem sz@rjuk. Mi nem csinalunk semmit itthon, mindent o kell csinaljon, holtt ez nem igy van.

Enegem mar nem erdekel, hogy mit hord ossze.

Az enyém egyáltalán nem teljesít erején felül, mégis mindig ő az áldozat. Gyerekként ez nem tűnt fel, már akkor is szapult mindenkit, de akkoriban még be tudta adni, hogy tényleg úgy van. Mióta felnőttem, önálló lettem, egészen másként látom a dolgokat. Apámat mindenki előtt égeti (mármint persze apu háta mögött), erre minden lehetőséget kihasznál, és tényleg úgy elő tudja magát adni, hogy mindenki elhiszi, neki milyen rossz, és apu mennyire elviselhetetlen. Ha megiszik 1-2 pohár bort, akkor anyu már úgy meséli, hogy négykézláb jött haza, stb, stb, persze arról már nem szól a fáma, hogy ha apu valamit beszól (amiről mindjárt értesíti is a fél világot), akkor annak esetleg oka van, amit magában kéne keresnie, pl reggeltől estig tartó kemény fizikai munka után hazaér, anyám interneten cseverészik, és nincs főtt kaja, még magának kell csinálnia, és ez csak egy példa a sok közül.

És volt, hogy rokontól hallottam vissza, hogy pl apád tényleg ennyire iszik?? És nekem kellett felvilágosítanom, hogy azért nem kell ám mindent készpénznek venni, amit anyu előad.