Anyámnak boldogtalan élete volt, mert miattam nem válhatott el, a szülei is zsarolták, hogyan birkózzak meg ezzel?
Úgy nőttem fel, hogy azt hittem, egy boldog családom van.
Mindig nálunk voltak a családi-baráti összejövetelek, sosem volt otthon hangos szó, a szüleim gyerekként borzasztóan elkényeztettek. Szuper gyerekkorom volt, vagyis, eddig ezt gondoltam.
De kiderült az, hogy az anyám szenvedett a házasságában, nem szereti már az apámat és muszájból, megszokásból van vele... Nem is magától mondta el, hanem azért, mert elpanaszkodtam magam arról, vonzódom a főnökömhöz, a férjemmel tavaly házasodtunk, de azóta megváltozott nagyon és tanácstalan vagyok, a házasságommal és a főnökömmel kapcsolatban is.
Erre azt mondta, hogy ne maradjak egy rossz házasságban, mert ő anno így tett és nap, mint nap bánja. Először nem is értettem, utána mondtam, hogy hát de apával ők boldogok!? Azt mondta, hogy én azt csak hiszem, dehát gyerekkel az oldalán senki nem ugrál már, velem sem tehette meg, hogy tönkreteszi a családomat. De, ha én nem születtem volna meg, biztos, hogy most mással élné az életét.
Elmondta azt is, hogy 20 éve találkozott egy férfivel, ismerkedtek, találkozgattak, de ő nem akart addig semmit, amíg az apámmal házasok, ezt a férfi is tiszteletben tartotta. Akkor válni akart, beszélt is a nagyszüleimmel, hogy segítenének-e, átmenetileg odaköltözhetne-e velem, mire az apja, a papám, akit rajongásig szeretek, azt mondta, hogy ha válni merészel, az ő kilincsüket többet ne fogja meg... El sem tudom képzelni, hogy az az ember, aki, ha náluk aludtam hétvégente, már nyitásra ment a cukrászdába, hogy reggelire kaphassak tortát és krémest, aki nem tudott úgy elmenni játékbolt, könyvesbolt előtt, hogy ne vegyen nekem valamit, ezt tudta mondani a saját gyerekének.
Rosszul érzem magam, amiatt, hogy ezt én sosem vettem észre és amiatt is, hogy kb. én tettem tönkre az anyám életét. Kérdeztem, hogy most, ha már elköltöztem tőlük, miért nem válnak el? Erre azt mondta, hogy már mindegy, nem fogja 50 évesen újrakezdeni az életét, ezt a lehetőséget 20 éve elszalasztotta...
válasza:"dehát gyerekkel az oldalán senki nem ugrál már"
De igen, nagyon sokan "ugrálnak". Már ha ugrálásnak nevezzük azt, hogy valaki kilép a szarból, a boldogtalanságból, mert csak egy élete van és azt nem akarja elb.ni. A gyerekeknek sem jó azt látni, hogy a szülők gyűlölik egymást. Nekem is van ilyen rokonom, aki így nőtt fel, most meg nagy szemekkel csodálkoznak, hogy miért mindig apja korabeli faszikkal kezd...na miért? Vajon mi lehet az oka, nem is értem...
ettől függetlenül a főnökkel való kúrás továbbra sem jó ötlet, sajnálom
válasza:"A nagyszüleidet az alapján ítéld meg ahogy veled viselkedtek."
Ekkora baromságot.
válasza:Vagy - ilyen volt, csak nem láttad, rózsaszín köd,
vagy - nárcisztikus beetető, aki késleltetve mutatja ki a foga fehérit.
De akárhogy is: elég régen és elég határozottan ahhoz, hogy elválj. Az, hogy 3 éve nem voltatok nyaralni, meg hogy nem kíván szexuálisan, az nem most történt. Lehetne párterápiába menni azzal, aki erre hajlandó. Aki nem, azzal csak a bíróságra. Minél előbb. Nem lesz jobb, ő ilyen!
válasza:Ahogy leírtad az 1 éves házasságodat... Minek mentél hozzá egy ilyen sz.r emberhez, akivel nyilván ezek a problémák már korábban is megvoltak? Már más után epekedsz, szerinted meddig lehet egy ilyen "kapcsolatot" békében fenntartani, vagy meddig érdemes? Szüljél még bele legalább egyet, mint anyád, aztán takarózhatsz azzal is, mint ő, aztán lehet nyekeregni a halálos ágyon, hogy milyen boldogtalan életed volt...Irónia bezárva.
Anyád elbaltázott életéért ő a felelős, nem te, de jó úton vagy ahhoz, hogy ismételd a mintát. Az, hogy ő is választott egy "aranyembert" maga mellé, majd mire erre rájött, már ott volt a béklyó (te) a nyakán, majd a megfeleléskényszer és gyávaság benne tartotta a posványban, az mind-mind az ő döntése, a boldogtalansága meg azok következménye. Emiatt nem neked kell rosszul érezned magadat, mert Te is csak egy vagy a döntései következményeinek, nem az okozója. Nem miattad maradt apád mellett, hanem mert félt, hogy elveszíti a szülei támogatását, és nem boldogulna anélkül. Nem nőtt fel, és fontosabb volt a "mit gondolnak", mint saját maga. Neki akkor ez volt a jó döntés, mert így nem kellett kilépni a komfortzónájából, ettől volt "boldog". Utólag könnyű azon mélázni, hogy mi lehetett volna, ha...közel se biztos, hogy sokkal jobb élete lett volna, mint ahogy az sem, hogy nem. Sose fogja megtudni.
Legyél hálás, hogy beszélt neked erről, mert legalább erőt ad ahhoz, hogy kilépj a semmirevaló házasságodból, és esélyed legyen olyan életet élni, amilyenben boldog lehetsz!
válasza:22
De miért baromság?
Ki tudja mi volt 25 éve. Tényleg ezt mondta a nagypapa a lányának? Semmit nem vétett. Jó nagyszülei voltak a kérdezőnek. Akkor miért kellene egy 25 évvel ezelőtti mondat miatt haragudni rájuk ami ki tudja hogy hangzott el ott. És nem a kérdezőnek szólt. Ezért ott haragudhatott a lánya. És lehet csak az első sokkban mondta, később segített volna ha anyuka komolyan gondolta volna a válást. De ugye nem gondolta komolyan tehát igaza volt a nagypapának.
válasza: válasza: válasza:"22
De miért baromság?"
Mert az ember nem csak az, aki velem viselkedik valahogy. Ha valaki velem kedves, megtesz értem mindent, de fellöki az embereket az utcán, lenéz egy embercsoportot, állatokat kínoz, vagy verte a feleségét évekig, akkor felőlem tisztára is nyalhatja a hátsómat, egy féreg lesz a szememben. Nálam ez nem úgy megy, hogy amíg én mindent megkapok, addig minden rendben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!