Anyámnak boldogtalan élete volt, mert miattam nem válhatott el, a szülei is zsarolták, hogyan birkózzak meg ezzel?
Úgy nőttem fel, hogy azt hittem, egy boldog családom van.
Mindig nálunk voltak a családi-baráti összejövetelek, sosem volt otthon hangos szó, a szüleim gyerekként borzasztóan elkényeztettek. Szuper gyerekkorom volt, vagyis, eddig ezt gondoltam.
De kiderült az, hogy az anyám szenvedett a házasságában, nem szereti már az apámat és muszájból, megszokásból van vele... Nem is magától mondta el, hanem azért, mert elpanaszkodtam magam arról, vonzódom a főnökömhöz, a férjemmel tavaly házasodtunk, de azóta megváltozott nagyon és tanácstalan vagyok, a házasságommal és a főnökömmel kapcsolatban is.
Erre azt mondta, hogy ne maradjak egy rossz házasságban, mert ő anno így tett és nap, mint nap bánja. Először nem is értettem, utána mondtam, hogy hát de apával ők boldogok!? Azt mondta, hogy én azt csak hiszem, dehát gyerekkel az oldalán senki nem ugrál már, velem sem tehette meg, hogy tönkreteszi a családomat. De, ha én nem születtem volna meg, biztos, hogy most mással élné az életét.
Elmondta azt is, hogy 20 éve találkozott egy férfivel, ismerkedtek, találkozgattak, de ő nem akart addig semmit, amíg az apámmal házasok, ezt a férfi is tiszteletben tartotta. Akkor válni akart, beszélt is a nagyszüleimmel, hogy segítenének-e, átmenetileg odaköltözhetne-e velem, mire az apja, a papám, akit rajongásig szeretek, azt mondta, hogy ha válni merészel, az ő kilincsüket többet ne fogja meg... El sem tudom képzelni, hogy az az ember, aki, ha náluk aludtam hétvégente, már nyitásra ment a cukrászdába, hogy reggelire kaphassak tortát és krémest, aki nem tudott úgy elmenni játékbolt, könyvesbolt előtt, hogy ne vegyen nekem valamit, ezt tudta mondani a saját gyerekének.
Rosszul érzem magam, amiatt, hogy ezt én sosem vettem észre és amiatt is, hogy kb. én tettem tönkre az anyám életét. Kérdeztem, hogy most, ha már elköltöztem tőlük, miért nem válnak el? Erre azt mondta, hogy már mindegy, nem fogja 50 évesen újrakezdeni az életét, ezt a lehetőséget 20 éve elszalasztotta...
Mint írtam fentebb, ez nem ilyen egyszerű.
Nem én vagyok itt a csúnya, gonosz feleség, aki félremenne, mert épp nincs jobb dolga.Ha százszor nem, akkor egyszer sem próbáltam megbeszélni a férjemmel, hogy problémáink vannak, hogy számomra ez így nem jó és beszéljünk, változtassunk. Úgyhogy köszönöm a kéretlen okoskodást!
Sehol nem írtam, hogy csak ő lenne a hibás.
De igen, érzem már régóta, hogy nem jó a házasságunk, kapcsolatunk.
Folyamatosan próbálok vele erről beszélni, amire ő nem hajlandó, mert felfújom, hisztizek, keressek magamnak hobbit és akkor nem ezen gondolkozom.
Sehová nem megyünk, 3 év alatt a nászutunk volt az egyetlen utazás, ahol együtt voltunk. Sosem randizunk, pedig itt van a jó idő, mondtam, hogy mehetnénk kirándulni, piknikezni, teraszozni. Nem, minek, neki nincs kedve, itthon is lehetünk kettesben... Az itthoni létünk abból áll, hogy sorozatot néz és én miért nem nézem vele?
Nem figyel rám, hétfőn levágattam a hajam, csütörtökön kérdezte meg, hogy mi lett más a fejemen, valami fura? Nem kedveskedik, semmi intimitás nincs közöttünk.
A szexuális életünket sem mondanám kielégítőnek, nekem a napi 2 lenne a megfelelő, és tudom, hogy ilyen szempontból mindig nagyobb étvágyam volt, de korábban azért a heti 3-4 megvolt... Most van heti 1, maximum 2, de azok a jó közelében sincsenek (számomra). Erről is próbáltam beszélni vele, hogy mi hogyan esne jól, megsértődött rajta csak.
Elromlott az autóm, 2 hétig szerelőnél volt. Akkor esett többször az eső, kértem, hogy vigyen el a munkába, közölte, hogy biztos nem fog kerülni és emiatt hamarabb indulni a munkahelyére, húzzak gumicsizmát és vigyek esernyőt.
Mit lovagoltok itt egy olyan kérdésen, amit a kérdező nem tett fel?! Ha majd a szerelmi életéről kéri a véleményeteket, akkor majd arra válaszoltok. Most nem. Senkinek nincs joga a másik felett ítélkezni,kéretlenül meg aztán nagyon nincs!
Kérdező, nincs közöd az anyád döntéséhez. Nem miattad nem vált el, hanem a saját kételyei miatt. Ne vegyél magadra olyan problémát, amit nem te okoztál. Valójában szorongó vagy, igaz?
Mert korábban nem ilyen volt.
És fogalmam sincs, mi váltotta ki nála ezt a változást, mitől lett ilyen. Nem ebbe a férfibe szerettem bele, nyilván, ha a kapcsolatunk első éveiben is ilyen lett volna, eszembe sem jut hozzámenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!