Miért van lelki ismeretfurdalásom amikor nem tettem semmi rosszat?

Ha nem velem történik meg el se hiszem..

33 évesen úgy döntöttem,hogy követem a férjemet Angliába minden nyelvtudás nélkül.Én is abban bíztam,mint oly sokan,hogy aki akar az tud munkát találni,és a mosogatáshoz minek a nyelvtudás,hiszen az angolok ilyen munkára sose mennének.Hamar rá kellett jönnöm,hogy bizony a valóság messze nem így van..Mindenhonnan elutasítottak,hogy nincs angol tudásom,még takarításnál is.Hónapokig kerestem állást,és egyre sürgetőbb lett,hiszen lassan vége lett a nyári szünetnek,és a fiamat is ki akartam hozni(a nyári szünetet még az apjával töltötte)

Egy nap felhívtak,hogy menjek egy céghez állásinterjúra.(hozzáteszem,hogy az önéletrajzba mindig beleírtam,hogy minimális angol tudásom van,így tudtak a nyelvi nehézségemről) Az interjú napján meglepődtem,hogy rajtam kívül(engem elkísért a férjem ,hogy segítsen tolmácsolni)

volt egy srác is aki szintén magyar volt.Míg vártunk elmondta,hogy pár hete jött ki 27 éves,és ez a harmadik melóhely ahová interjúra hívták.AZ előző kettőnél már volt,és hétfőn kezdhet is.Azt mondta,hogy megnézi ezt is,és majd eldönti hova megy,mert így jobb,hogy tud válogatni..Mondtam neki,hogy milyen jó neki,hogy tud angolul mert van választási lehetősége...nekem sajnos nem volt,és már az is csoda hogy ide behívtak..

Jött a főnök és egyesével behívott minket.Előbb engem,majd a srácot..A végén behívott mindkettőnket,és elmondta,hogy neki 1 emberre van szüksége.Mivel én csak alapszinten beszéltem,de azt szépen így úgy gondolta a főnök,hogy bátortalan vagyok beszélni,és talán megnyugtatott az is hogy volt tolmácsom(tényleg könnyebb volt így ,elismerem) Elmondta,hogy a srác többet tudott angolul,de sokszor ő a főnök is igénybe vette a férjemet mint tolmács,mert nem értette a fiút.Ugyanis ő csak egymás mellé rakta a szavakat,és nem volt megfelelő ragozás,néha nem a jó szót mondta egy adott kérdésre..Így sokszor nem volt értelme a mondandójának..De a srác mer beszélni..Ezt azért mondta el,hogy tudomásunkra hozza nem lenne fer ha bármelyikünket avval küldene el,hogy minimális az angol tudása..Ezért megkért minket,hogy mi ketten beszéljük meg,hogy melyikünk szeretne itt dolgozni,és az illetőt hétfőn szeretettel várja.

Életemben először "könyörögtem" egy melóért.Megkértem a srácot,hogy engedje át nekem ezt a helyet ,hiszen őt két helyre is várják,és nekem nem lesz még egy ilyen lehetőségem..Mondtam,hogy így a fiam is kitud jönni,hiszen biztos háttért adhatok neki..A srác (megsértődött a főnökre,hogy azt mondta nem jó az angol tudása) Csak annyit mondott"leszarom ezt a helyet" és elment..Így én úgy értelmeztem,hogy akkor hétfőn jöhetek dolgozni..

Eljött a hétfői nap,gyomorgörccsel,idegességgel.Amikor bementem a céghez ott ért a meglepetés.A srác már ott volt,és felvették,mert azt mondta,hogy úgy egyeztünk meg,hogy ő jön ide..Sírva mentem haza,képtelen voltam felfogni,hogy egy magyar ember így átvágott,eltaposott.

3 év telt el..Kemény 3 év..A napokban ért egy hatalmas meglepetés. Munkából jöttem hazafelé,és a hazautam egy vasúti átjárón keresztül vezet.Már napok óta láttam az aluljáróban egy hátizsákos hajléktalant aki egy táblára kiírta,hogy nincs otthona,éhes,és segítsenek rajta..Nem látszott sem alkoholistának,sem drogosnak..Valamiért ismerős volt,de nem tudtam honnan.Inkább úgy nézett ki mint aki túrázna.(hátizsák,hálózsák)

Egy nap a férjemmel együtt mentünk haza,és amikor megláttam megint mondtam a férjemnek,hogy sajnálom a srácot,adjunk neki 1-2 fontot ha mást nem legalább egyen valamit..Amikor odaadtuk a pénzt megköszönte magyarul.Kiderült,hogy magyar.Majd elmondta,hogy pár hónappal ezelőtt létszámleépítés volt,és elküldték őt is.Mivel mindig csak szórakozott,élt így nem maradt spórolt pénze.A haverjai mind hazamentek,így egyedül maradt pénz,munka,szállás nélkül.Annyi pénze sincs,hogy hazamenjen..Sajnáltam,hiszen nincs rosszabb annál ha valaki idegen országban hajléktalan lesz..(vagy akár otthon)

Addig addig beszélgettünk,míg eszembe jutott,hogy pár napra be is fogadhatnánk,mert az egyik szobánkat úgysem használjuk..(vendégszoba a rokonoknak,barátoknak akik meglátogatnak)

Eljött hozzánk,majd otthon is beszélgettünk,.hogy ki mióta van kint,és hogy mit csinált.Vacsora közben jött a meglepetés,amikor kiderült,hogy ez az a srác aki 3 évvel ezelőtt átvágott,becsapott..Aki miatt sok-sok átsírt éjszakám,és rengeteg lemondással járó hetek/hónapok jöttek.

Ott ültem,és azon gondolkodtam,hogy most mit tegyek..Miért segítsek rajta amikor ő nem segített? Végül is a harag nagyobb volt bennem,és a vacsora után megmondtam neki,hogy rájöttem honnan ismerős.Elmondtam neki,hogy nagyon nagy "pofont" kaptam tőle,és nem érzem azt,hogy most 3 évvel később pont nekem kéne segítenem.Mondtam,hogy 1 éjszakát maradhat,de másnap menjen el..Így is lett..Azóta nagyon ritkán látjuk,szerintem más alagútban húzta meg magát..

Néha--néha lelkiismeret furdalásom van,hogy mégiscsak többet kellett volna segítenem,de még mindig bennem van,hogy 3 éve én is majdnem hajléktalan lettem..

Szerintetek nagyon rossz voltam? Be kellett volna fogadnom több hónapra? Ja! megtudtam azt is,hogy azon a munkahelyen ahová szerettem volna menni,alig dolgozott pár hónapot,és ott hagyta,mondván,mert uncsi volt neki..

Köszönöm,hogy elolvastátok